Nehézségek
Bármennyire szeretnénk, életünk nem zökkenőmentes. Tele van hullámvölgyekkel, viharokkal, s vannak olyan pillanataink, amikor azt érezzük, hogy ettől rosszabb már nem jöhet. Ránk törnek a gondolatok, hogy csak azért vagyunk ezen a bolygón, hogy aztán meghaljunk, s ezt a pár évet is csak szomorúan tudjuk eltölteni, mert amióta van magántulajdon, azóta van kapzsiság is, ebből pedig megszületett az elégedetlenség.
A szomszéd fűje mindig zöldebb - mondják. Ami másnak van, mindig jobb, mint a miénk, gondolják ezt sokan. ,,Miért nem tudok úgy zongorázni, mint ő?" vagy ,,Miért nincs olyan szép göndör hajam?". Ilyenkor kimarad az, hogy talán tényleg, fele annyira sem tudsz zongorázni, mint ő, de húszmilliószor szebben rajzolsz. Lehet, hogy nincs olyan szép göndör hajad, mint neki, mert neked gyönyörű egyenes van.
De a nehézségek. Párkapcsolati, megélhetési problémák, kedvetlenség, erőtlenség. Tudom, sok ember még magának sem meri bevallani, de rengetegen élvezik, ha szomorúak lehetnek. Hagyják, hogy a vihar eláztassa őket. Mert jó ez a kiszolgáltatottság, van mentség az ürességre, a lustaságra. Vagy csak szimplán egy sírásra. Nehézségek. Nehézségek, melyek mindig vannak, és mindig lesznek. Mindegy, hogy középsuliban, mindegy, hogy egyetemen, vagy akárhol az életben, de lesznek! És meg kell tanulni legyőzni őket. Ha nincs segítség, akkor is. Személyes példa, volt olyan ember, akinek én tudomásom szerint mindenben a segítségére voltam. De a beszélgetéseink száz százaléka arról szólt, hogy neki milyen gondjai vannak, például másnap töri tz-t ír, és a 450 leckéből egynek nem tudja az egyik fejezetét, s emiatt milyen igazságtalan ez a világ. És vagyok én, és... és próbáljak türelmes maradni. Mikor nekem kellett volna egy baráti kéz, egy normális beszélgetés, egy közösen eltöltött 20 perc, akkor jöttek az elfoglaltságok, jött az érettségi, meg az ilyenkor esedékes dolgok. Aztán persze sikeres veszekedés lett a vége, mert a nyolcvanmilliomodik ilyen esetnél meguntam, és nem voltam annyira kedves, mint szoktam lenni, így az az egy alkalom a fejemhez lett vagdalva, hogy bunkó vagyok. És Ők barátnak neveznek engem. Kihasználnak. Nem érdekel. Használjanak, ameddig hasznára vagyok az embereknek, addig csinálom ezt is, ha kell. De jöhet bármi, én sosem fogom feladni azt, aki vagyok. Sosem leszek kedvesebb, se bunkóbb, se viccesebb, se komolyabb. Sosem tészem le a lantot, mert van miért küzdeni, van értelme az életnek is, és mindenkinek van lehetősége.
Úgyhogy Emberek, csak fel a fejjel! Csüggedés erőt ne vegyen rajtatok!
A szomszéd fűje mindig zöldebb - mondják. Ami másnak van, mindig jobb, mint a miénk, gondolják ezt sokan. ,,Miért nem tudok úgy zongorázni, mint ő?" vagy ,,Miért nincs olyan szép göndör hajam?". Ilyenkor kimarad az, hogy talán tényleg, fele annyira sem tudsz zongorázni, mint ő, de húszmilliószor szebben rajzolsz. Lehet, hogy nincs olyan szép göndör hajad, mint neki, mert neked gyönyörű egyenes van.
De a nehézségek. Párkapcsolati, megélhetési problémák, kedvetlenség, erőtlenség. Tudom, sok ember még magának sem meri bevallani, de rengetegen élvezik, ha szomorúak lehetnek. Hagyják, hogy a vihar eláztassa őket. Mert jó ez a kiszolgáltatottság, van mentség az ürességre, a lustaságra. Vagy csak szimplán egy sírásra. Nehézségek. Nehézségek, melyek mindig vannak, és mindig lesznek. Mindegy, hogy középsuliban, mindegy, hogy egyetemen, vagy akárhol az életben, de lesznek! És meg kell tanulni legyőzni őket. Ha nincs segítség, akkor is. Személyes példa, volt olyan ember, akinek én tudomásom szerint mindenben a segítségére voltam. De a beszélgetéseink száz százaléka arról szólt, hogy neki milyen gondjai vannak, például másnap töri tz-t ír, és a 450 leckéből egynek nem tudja az egyik fejezetét, s emiatt milyen igazságtalan ez a világ. És vagyok én, és... és próbáljak türelmes maradni. Mikor nekem kellett volna egy baráti kéz, egy normális beszélgetés, egy közösen eltöltött 20 perc, akkor jöttek az elfoglaltságok, jött az érettségi, meg az ilyenkor esedékes dolgok. Aztán persze sikeres veszekedés lett a vége, mert a nyolcvanmilliomodik ilyen esetnél meguntam, és nem voltam annyira kedves, mint szoktam lenni, így az az egy alkalom a fejemhez lett vagdalva, hogy bunkó vagyok. És Ők barátnak neveznek engem. Kihasználnak. Nem érdekel. Használjanak, ameddig hasznára vagyok az embereknek, addig csinálom ezt is, ha kell. De jöhet bármi, én sosem fogom feladni azt, aki vagyok. Sosem leszek kedvesebb, se bunkóbb, se viccesebb, se komolyabb. Sosem tészem le a lantot, mert van miért küzdeni, van értelme az életnek is, és mindenkinek van lehetősége.
Úgyhogy Emberek, csak fel a fejjel! Csüggedés erőt ne vegyen rajtatok!
bizony! (:
VálaszTörlés