Motiváció

  Ha valamit nem kezdesz el, csak tervezgeted, akkor ne is tervezgesd inkább. Bebeszéled magadnak azt a hülyeséget, hogy ,,Hú, de jó lenne, ha xy, de úgyse jön össze, úgyhogy mindegy", aztán eljutsz abba a szentimentalista állapotba, hogy igazából lehet, hogy meg lehetett volna az, amit szeretnél, de nem lett meg, mert belebetegedsz a tudatba, hogy mivel most nincsen meg, nem is lesz! Gyökérség!
  Nézz rám. 161 cm vagyok. Régen egy elég pohos-gyomros gyerek voltam, olyan irtózat frizurával, hogy rágondolni rossz. Már az elvette minden önbizalmam, ha a tükörbe néztem. A bal és jobb kezemen is több ujjam tört, zúzódott (bal kezemen a hüvelykujjam az, ami 100% ép), és nyavalyogtam egy gitárért, meg sírtam szinte, hogy nem tudok lepengetni egy Dmoll akkordot, de minden áron egy Power metal zenekarban szerettem volna gitározni és énekelni
  Most hol járok? Jó, nőni nem nőttem, elismerem... Ennek ellenére tartom az 56-58 kg-t, mellesleg azért már rendelkezem olyan izomzattal, amit már nem hogy szégyellnem nem kell, hanem büszke vagyok rá. Derékig érő hajam van. Mondjuk még mindig nem vagyok egy Daczi Zsolt, ettől függetlenül képes vagyok jó szólókat írni, és olyan szólókat megtanulni, amilyeneket egy évvel ezelőtt még hallgatni se tudtam rendesen. Ha arra kerül sor, már nem félek, hogy megvernek az utcán, mert meg tudom magam védeni, az átlagom még mindig jó. ÉS ez ÉN vagyok. Az a szerencsétlen trágyadomb, aki 5 évvel ezelőtt voltam, csak tudtam, hogy én ZENÉLNI AKAROK egy ilyen stílusú zenekarban, erősebb akartam lenni, mint az átlag, és a fenébe is, még mindig nem állok le, mert tudom, hogy hamarosan jobban riffelek majd, mint Dimebag, jobban szólózok, mint Malmsteen, és jobban írok, mint Stephen King.

Mit kell ezért csinálni? Nem ezt a szar kell épp olvasni, hanem megemelni a segged, és menni gyakorolni.