Corey 6. - A Gond

Madarak énekeltek az ablak alatt, melyen keresztül a szobába áradó Nap fénye aranyszínűre festette a reggelt az élénkítő természet illatával, melynek hatására életemben szerintem először kipihentnek éreztem magam reggel.
  Szépen lassan kezdett beugrani az éjszaka is. Pontosabban a szeretkezés Lisával. Olyan volt, amilyet már nagyon régóta nem éreztem. Nem csak mindkettőnk kiemelkedő tehetségének, s talán nem is csak a híres, általunk nagyon kedvelt szopott gombóc póznak volt köszönhető, hanem az újra fellángolt érzelmeknek.
  Oldalra fordultam, s ránéztem. Még aludt, mosolyogva, édesen. Ahogy Őt néztem, azon gondolkodtam, hogy lehet, nem is a Nap tette széppé a reggelt, hanem Lisa gyönyörűsége. Vagy csak szimplán a jelenléte. Lassan felültem az ágyon, s a levett ruháimat kerestem a szememmel, hogy kilökjem őket a szennyesbe. Egyértelműen a padlóra hajítva találtam meg őket, csupán a boxerem volt rajtam. Felálltam, felszedtem a gönceimet, s elindultam le a lépcsőn, hogy vegyek ki tiszta ruhát a táskámból. Lassan közeledtem a táskámhoz, s közben mintha felhő takarta volna el a Napot. Újra hatalmába kerített valami szörnyű érzés.
  Elértem a táskámat, s nem kis meglepetésemre egy cetli trónolt rajta. A szívem hevesen kezdett verni. Leakasztottam a cetlit, s elolvastam a rajta álló szöveget.
,,Szépen belesétáltál a csapdámba. Ha sietsz, talán még a kórházban tudnak valamit kezdeni a haveroddal."
Az agyam nem akarta feldolgozni az olvasottakat.
Csapda... kórház... Craig! Villámgyorsan magamra kaptam egy vörös pólót, s egy terepmintás nadrágot egy fekete zoknival. Kifejezhetetlen dühvel megindultam felfelé a lépcsőn.
  - Köcsög... undorító...- nem tudtam káromkodni sem. Amint beléptem, egyből Lisára pillantottam. Odasiettem hozzá, s durván felráztam. Reagálni sem volt ideje szegénynek, a cetlit lecsaptam az ágy mellett elhelyezkedő éjjeli szekrényre.
  - Mi a f*szom ez? - kérdeztem olyan élesen, hogy nem mert megszólalni. Tudta, mi van a papíron
  - Corey...
  - Becsaptál! Ismét! És lehet, hogy ez egy ember életébe került! - keltem ki magamból - Ne keress többet. Hagyjuk egymást békében megdögleni. Remélem, Craig-et még élve találom. - nem törődtem azzal, hogy Lisa kiabál utánam. De nem is hallottam a méregtől. Kirohantam a házból, egyenesen a motoromhoz. Szartam a bukósisakra és a zsarukra. Csak Craig érdekelt. És a bűnös.