Corey 4 - Biztonságban

    - Szóval így itt belépsz az ajtón. Na, erre a lakásra kéne vigyáznod. Itt majdnem rögtön balra van a konyha, melegíthető kajával és sörrel a hűtőben, jobbra a WC és zuhanyzó. A WC-n keresztül át tudsz menni az egyik hálóba, azon keresztül a másik hálóba, a másik hálóból az erkélyre, meg a nappaliba, ahol a gép van, meg visszajuthatsz ide.
    - Igen, Corey, képzeld el, már jártam a házadban. - mondta Craig türelmetlenül.
    - Tudom, de MINDIG végig kell hallgatnod az alap szabályzatot. Ott, az egyik hálóban a falon az Ibanez akusztikus gitár, látod? Az pont jó helyen van ott. A többi elektromosat használhatod, meg a kombót is, de azon a gitáron tanultam meg játszani. Az SZENT, és ha hozzáérsz, valószínűleg akkor szartál utoljára.
    - Kellemetlenül hangzik...
    - Továbbá; cigizhetsz a házban, a hálóban, mindenhol. De ha egyetlen egy darab csikket találok a szemetesen és a hamuzón kívül, akkor sor kerül a 20 másodperces beszélgetésre. - Craig már látta ezt a 20 másodperces beszélgetést még anno. Az egyik rendőr haverja intézte el nekem, hogy ne kelljen sittre mennem.
    - Oké, értem. Még valami?
    - Semmi egyéb. Pár napra megyek el csak. Köszönöm egyébként, hogy vigyázol a házra.
    - Ugyan, semmiség.
    - Na, de indulok. Remélem, még egyben van. - azzal elindultam ki, s már csuktam volna be az ajtót, mikor Craig utánam kiáltott.
    - Corey!
    - Igen? - fordultam vissza
    - Óvatos legyél. Rossz előérzetem van. - rátapintott a lényegre
    - Nekem is. Kösz. Cső!


Egész úton ez a beszélgetés járt a fejemben, és elkezdtem gondolkodni. Lisa azt mondta, egyedül a lakcím igazolóját lopta el. De Lisának nem ez az állandó lakcíme!
    - Ribanc... - dühösen adtam még több gázt, s most még gyorsabban értem el Dragonbridge-be, mint legutóbb. Leparkoltam a ház előtt, s dühösen rontottam be a házba. Hallottam, hogy Lisa telefonon beszélget valakivel.
    - Igen, megtettem. Megoldom. Visz-hall! - Egy pár másodpercbe belekerült, mire észrevette, hogy megjöttem. Valamit el akart kezdeni, de a szavába vágtam.
    - Mi az állandó lakcímed? - láttam, hogy megrémül, s könnyek gyülekeznek a szeme alatt
    - Corey...
    - Az állandó lakcímed van rajta a lakcím igazolón. Ez pedig egy felkúrt nyaraló. - nem emeltem meg a hangomat soha veszekedéskor. Szépen, csendben, látszólag nyugodtan hordtam le ilyenkor mindenkit, s talán ez még rosszabb volt, mint az üvöltözés. Lisa ismét elsírta magát.
   - Nem maradok. Indulok vissza.
   - Corey, várj!
   - Mire? - egy darabig nem szólalt meg, csak a szemét dörzsölte.
   - Apa... apa megverte anyát. Rászokott az alkoholra, s nem engedi anyát sehová, majdhogynem rabságban él. Ennek már lassan másf - másfél éve... Megváltoztattam a lakcímet, is ideköltöztem véglegesen. Azóta apa rengetegszer hívott, de nem beszéltünk egyszer sem... Fé-félek, hogy ha részeg lesz ismét, eljön. - A francba! megint a sakk-matt effektus. Szegény lánnyal most nagyon kitolt az élet. Üvölteni támadt kedvem.
   Közelebb léptem hozzá, s megöleltem. Tudtam, hogy az utóbbi időben nem igazán érezte, hogy valaki van mellette.
   - Ne sírj. Itt maradok egy hetet, rendben van? - nem tudott válaszolni, csak bólogatott.
Azelőtt is tudtam, de ez volt az az eset, amely megerősítette bennem a tényt: a nők a férfiakat a könnyeikkel és melleikkel iszonyat jól tudják kezelni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések