Corey 3 - A Bonyodalom kezdete
Dragonbridge. Egy kedvesnek tűnő kisváros. Az a tipikus kellemes. Mindenhol virágok, sok a zöld, jó az illat, s kevés az autó. Ja, és van kocsma is bőven. Szóval jobbat nem igazán kívánhat az ember.
A nyári meleg nem igazán érintett a motoron. Főleg, hogy elég gyorsan mentem. A bukósisakomat azért felvettem. Annyira már nem voltam punk, hogy szórakozzak a rendőrökkel, főleg egy ilyen rövid úton. Nem akartam tovább húzni az ügyet. Hallani akartam Lisa monológját, közölni vele, hogy engem többé már nem érdekel, s otthagyni a fenébe minden rosszal, ami még hozzá köt.
Tisztán emlékeztem, hol van a nyaralójuk. Mivel gazdagok a szülei, megengedhették maguknak, hogy fenntartsanak egy nyaralót. S bár náluk sosem volt igazi családi szeretet, mégis mindenki jóban volt mindenkivel. Az anyja tudta, hogy az apja éppen mikor és kivel kefél félre, s ez fordítva is igaz volt. Ettől függetlenül jól megvoltak.
Befordultam a szűk utcára, s megálltam a ház előtt. Levettem a sisakot, rátettem a kormányra, majd becsengettem. Nekidőltem a motoromnak, s rágyújtottam, közben a szakállamat babrálva. Hallottam, hogy bent valaki megindul az ajtó felé, s valamiért kirázott a hideg. Féltem. De meg nem tudtam volna mondani, hogy mitől. Kinyílt az ajtó, s ott állt Lisa, mosolyogva. Talán még gyönyörűbb volt, mint két évvel azelőtt. Ahogy gyorsan ugrált a lefelé a lépcsőn, kecses mozdulataival, a tipikus férfi részem megkívánta egy másodpercre. Hosszú, szőke haja már a derekáig ért. Alakja teljesen tökéletes volt, arca pedig komoly, s szemei olyanok voltak, hogy a pokolba is képes lenne elcsalogatni bárkit. Ekkor jutott eszembe, hogy miért is voltam vele együtt. Majd az is eszembe jutott, hogy miért szakítottunk. Úgyhogy hamar megtört a varázs. A tőlem jól megszokott, komoly arccal néztem végig, ahogy lejön a lépcső, s szembeáll velem.
- Szia! Örülök, hogy eljöttél. - mondta mosolyogva.
- Én kevésbé, de nem volt választásom. - vágtam rá mogorván. Azt hittem, megsértődik a stílus miatt, de úgy látszott, hogy eszébe sem jut. Igaz, ő már megszokta.
- Gyere be, kérlek. Bent is füstölhetsz. - fogtam a bukósisakom, s elindultam mögötte. Egy nem túl magas, fehér fakerítés jelezte a nyaraló területét. A ház szintén fehér volt kívülről. Belül a konyha vörös csempékkel volt kirakva nagyjából 150 cm magasságban, felette pedig sötétkék volt a fal s a plafon egyaránt. A ház többi szobája a wc-n és a fürdőn kívül pedig lambériával volt kirakva. Lisa egyenesen a nappaliba vezetett, s odahúzott két széket egy dohányzóasztalhoz. Otthonosan leültem, magam elé tettem a hamuzót, s vártam, hogy elkezdje a mondandóját.
- Kérsz valamit?
- Egy kávét elfogadok. - ő kérdezte... Bólintott, s pár perc múlva visszatért két csésze kávéval. A szokásos három cukros felállással készítette, ahogyan én fogyasztom. Nem tetszett, hogy ennyi mindenre emlékszik velem kapcsolatban.
- Mit szeretnél? - kérdeztem az első korty után. Nyelt egy nagyot, majd belekezdett.
- Félek, Corey. - kérdőn néztem rá, s láttam, hogy elkezd könnyezni. - Valamelyik nap... egy férfi megtámadott. Szerintem meg akart erőszakolni. Sikerült tökön rúgnom, s elkezdtem futni, de a táskám a kezében maradt. Egyetlen irat volt benne, a többi a zsebemben volt a pénztárcámmal együtt. A lakcím igazoló kártyám volt az, Corey. Olyanokat kiabált utánam, hogy addig fog döngetni, miközben a túróját nyeldeklem, ameddig el nem törik a gerincem, és be nem szakad a koponyám. Meg hasonlók. Tudom, hogy komolyan gondolta. Kérlek, maradj velem egy pár napig, Corey, te meg tudsz védeni. - a történet végére elsírta magát, s alig tudta befejezni.
~A fenébe! Most meg sír... Hogyan hagyhatnám magára? És ha valami baja lesz, hogy számolok el egy ember életével?~ Kezdtem ideges lenni. Egyik porcikám se kívánt itt maradni több napig. De tudtam, miért éppen engem hívott. És azt is, hogy miért azt az üzenetet írta. Tudta, hogy így biztosan el fogok jönni. Én vagyok a legnagyobb védelem számára. Egy darabig néztem magam elé mereven, ő pedig a könnyeit törölgette. Majd felálltam.
- Elmegyek a mutyiboltba bagzadékért, meg hazaugrok pár ruháért. Egy óra múlva itt vagyok. - hálálkodva a nyakamba ugrott. Kellemetlen volt a helyzet számomra. Amint elengedett, elindultam kifelé.
Úton hazafelé a motoron szidtam a nagy szívemet.
A nyári meleg nem igazán érintett a motoron. Főleg, hogy elég gyorsan mentem. A bukósisakomat azért felvettem. Annyira már nem voltam punk, hogy szórakozzak a rendőrökkel, főleg egy ilyen rövid úton. Nem akartam tovább húzni az ügyet. Hallani akartam Lisa monológját, közölni vele, hogy engem többé már nem érdekel, s otthagyni a fenébe minden rosszal, ami még hozzá köt.
Tisztán emlékeztem, hol van a nyaralójuk. Mivel gazdagok a szülei, megengedhették maguknak, hogy fenntartsanak egy nyaralót. S bár náluk sosem volt igazi családi szeretet, mégis mindenki jóban volt mindenkivel. Az anyja tudta, hogy az apja éppen mikor és kivel kefél félre, s ez fordítva is igaz volt. Ettől függetlenül jól megvoltak.
Befordultam a szűk utcára, s megálltam a ház előtt. Levettem a sisakot, rátettem a kormányra, majd becsengettem. Nekidőltem a motoromnak, s rágyújtottam, közben a szakállamat babrálva. Hallottam, hogy bent valaki megindul az ajtó felé, s valamiért kirázott a hideg. Féltem. De meg nem tudtam volna mondani, hogy mitől. Kinyílt az ajtó, s ott állt Lisa, mosolyogva. Talán még gyönyörűbb volt, mint két évvel azelőtt. Ahogy gyorsan ugrált a lefelé a lépcsőn, kecses mozdulataival, a tipikus férfi részem megkívánta egy másodpercre. Hosszú, szőke haja már a derekáig ért. Alakja teljesen tökéletes volt, arca pedig komoly, s szemei olyanok voltak, hogy a pokolba is képes lenne elcsalogatni bárkit. Ekkor jutott eszembe, hogy miért is voltam vele együtt. Majd az is eszembe jutott, hogy miért szakítottunk. Úgyhogy hamar megtört a varázs. A tőlem jól megszokott, komoly arccal néztem végig, ahogy lejön a lépcső, s szembeáll velem.
- Szia! Örülök, hogy eljöttél. - mondta mosolyogva.
- Én kevésbé, de nem volt választásom. - vágtam rá mogorván. Azt hittem, megsértődik a stílus miatt, de úgy látszott, hogy eszébe sem jut. Igaz, ő már megszokta.
- Gyere be, kérlek. Bent is füstölhetsz. - fogtam a bukósisakom, s elindultam mögötte. Egy nem túl magas, fehér fakerítés jelezte a nyaraló területét. A ház szintén fehér volt kívülről. Belül a konyha vörös csempékkel volt kirakva nagyjából 150 cm magasságban, felette pedig sötétkék volt a fal s a plafon egyaránt. A ház többi szobája a wc-n és a fürdőn kívül pedig lambériával volt kirakva. Lisa egyenesen a nappaliba vezetett, s odahúzott két széket egy dohányzóasztalhoz. Otthonosan leültem, magam elé tettem a hamuzót, s vártam, hogy elkezdje a mondandóját.
- Kérsz valamit?
- Egy kávét elfogadok. - ő kérdezte... Bólintott, s pár perc múlva visszatért két csésze kávéval. A szokásos három cukros felállással készítette, ahogyan én fogyasztom. Nem tetszett, hogy ennyi mindenre emlékszik velem kapcsolatban.
- Mit szeretnél? - kérdeztem az első korty után. Nyelt egy nagyot, majd belekezdett.
- Félek, Corey. - kérdőn néztem rá, s láttam, hogy elkezd könnyezni. - Valamelyik nap... egy férfi megtámadott. Szerintem meg akart erőszakolni. Sikerült tökön rúgnom, s elkezdtem futni, de a táskám a kezében maradt. Egyetlen irat volt benne, a többi a zsebemben volt a pénztárcámmal együtt. A lakcím igazoló kártyám volt az, Corey. Olyanokat kiabált utánam, hogy addig fog döngetni, miközben a túróját nyeldeklem, ameddig el nem törik a gerincem, és be nem szakad a koponyám. Meg hasonlók. Tudom, hogy komolyan gondolta. Kérlek, maradj velem egy pár napig, Corey, te meg tudsz védeni. - a történet végére elsírta magát, s alig tudta befejezni.
~A fenébe! Most meg sír... Hogyan hagyhatnám magára? És ha valami baja lesz, hogy számolok el egy ember életével?~ Kezdtem ideges lenni. Egyik porcikám se kívánt itt maradni több napig. De tudtam, miért éppen engem hívott. És azt is, hogy miért azt az üzenetet írta. Tudta, hogy így biztosan el fogok jönni. Én vagyok a legnagyobb védelem számára. Egy darabig néztem magam elé mereven, ő pedig a könnyeit törölgette. Majd felálltam.
- Elmegyek a mutyiboltba bagzadékért, meg hazaugrok pár ruháért. Egy óra múlva itt vagyok. - hálálkodva a nyakamba ugrott. Kellemetlen volt a helyzet számomra. Amint elengedett, elindultam kifelé.
Úton hazafelé a motoron szidtam a nagy szívemet.
még, még, még :D:D
VálaszTörlés