Divat 1. rész
Ask-on kaptam egy kérdést, egész pontosan azt, hogy ,,Mi divatos ma?"
Nem kellett sokáig gondolkodnom, hogy rájöjjek, mi erre a válasz. Egyszerűen rávágtam, hogy ,,Hülyének lenni."
Komolyan, a mai tőlem fiatalabbak - nem mondom azt, hogy fiatalok, mert én sem vagyok túl öreg - elég érdekesen nőnek fel. Meg van szokva neki, hogy tisztelet nélkül beszélhet bármilyen nemű, korú, és rangú személlyel, mert a nevelésben s az evolúcióban sem jutott el arra a fejlettségi szintre, hogy felfogja, valószínűleg a három diplomás, negyven éves hölggyel nem úgy beszélünk, mint azzal az öcsénkkel, aki perpillanat még maga alá üríti ürülékét. De hát honnan is tudná, mikor 0-24-ben vagy az ájfón, vagy a tablet, vagy a számítógép előtt ül nyáron is, rosszabbik esetben már részegre issza magát valamelyik köcsögkocsmában. Nem arról van szó, hogy én az első sörömet meg se ittam, de könyörgöm, én tudok úgy felnőni, hogy ha látom valakin, hogy nem olyan homoszexuális értelemmentes szeme van, mint ezeknek, akkor valószínűleg tiszteletben fogom tartani. Mert ez divat, a Justin Bíbör meg Van Direksön ruhában szaladgáló tizenéves (vagy fiatalabb) manipulálható tudatlanok szemében, hogy amit nyom a média, az jó, az király, meg ,,kemény vagyok, mert interneten bárkinek beszólok, csak aztán ha valaki netalántán a szomszédságban lakna, aztán meglátogatna engem a rúgótechnikás kopogásával az ajtómon meg homlokcirádámon akkor a mentőt se lenne érdemes kihívni értem, mert három perc alatt elpusztulok civilizáció hiány miatt az erdő szélen." És jöhetnek a kommentek, miszerint ez ízlés kérdése, meg hogy ők is szidhatnának engem (szidnak is egyébként neten meg a hátam mögött), de ismerjük el végre, hogy ez NEM NORMÁLIS! Nem! Egy tizenegy-két éves gyerek miért nem néz Dragon Ball Z-et, meg ha már videókazettája nincsen, akkor DVD-n valami olyat, amitől még anno mi is tanultunk valamit, mert nem a debilség volt a fő alkotóeleme (nem kérek kritikát a DBZ miatt, van mondanivalója, nincs vita!), hanem a mondanivalója, meg azért izgalmas is. De nem, a haverokkal azt beszélgetik, miközben kint szívják az apu pénzéből vett aranymalbit, hogy ők Starkok, ezért bírják a hideget, meg hogy milyen jó lett Nicki Minaj új zenéje, két nap múlva meg azt se tudja, mi a szám címe, mert ezek híresek egy napig az ilyen csicskafijúk miatt, két nap múlva rá meg már a visszatérést fontolgatják. Közben meg világsláger lett a számból, fél órára rá már kiment a divatból. Ez normális? És ez az elfogadott, ez van többségben. Aztán felmegyek egy facebook-os viccoldalra, ahol minden második bejegyzés: Az év végi bizonyítvány, és ezzel kapcsolatban pedig csak annyit látok, hogy jajj, milyen szar, meghogy jajj, a matekot nem értem, egyebek. Ha az menő, hogy az ország diákságának 90%-a síkhülye matekból, akkor mi lesz ebből az országból pár éven belül? Egy nagyobb szarkupac, mint ami eddig volt.
Kicsit elragadtattam magam. Leállok inkább, míg tehetem.
Nem kellett sokáig gondolkodnom, hogy rájöjjek, mi erre a válasz. Egyszerűen rávágtam, hogy ,,Hülyének lenni."
Komolyan, a mai tőlem fiatalabbak - nem mondom azt, hogy fiatalok, mert én sem vagyok túl öreg - elég érdekesen nőnek fel. Meg van szokva neki, hogy tisztelet nélkül beszélhet bármilyen nemű, korú, és rangú személlyel, mert a nevelésben s az evolúcióban sem jutott el arra a fejlettségi szintre, hogy felfogja, valószínűleg a három diplomás, negyven éves hölggyel nem úgy beszélünk, mint azzal az öcsénkkel, aki perpillanat még maga alá üríti ürülékét. De hát honnan is tudná, mikor 0-24-ben vagy az ájfón, vagy a tablet, vagy a számítógép előtt ül nyáron is, rosszabbik esetben már részegre issza magát valamelyik köcsögkocsmában. Nem arról van szó, hogy én az első sörömet meg se ittam, de könyörgöm, én tudok úgy felnőni, hogy ha látom valakin, hogy nem olyan homoszexuális értelemmentes szeme van, mint ezeknek, akkor valószínűleg tiszteletben fogom tartani. Mert ez divat, a Justin Bíbör meg Van Direksön ruhában szaladgáló tizenéves (vagy fiatalabb) manipulálható tudatlanok szemében, hogy amit nyom a média, az jó, az király, meg ,,kemény vagyok, mert interneten bárkinek beszólok, csak aztán ha valaki netalántán a szomszédságban lakna, aztán meglátogatna engem a rúgótechnikás kopogásával az ajtómon meg homlokcirádámon akkor a mentőt se lenne érdemes kihívni értem, mert három perc alatt elpusztulok civilizáció hiány miatt az erdő szélen." És jöhetnek a kommentek, miszerint ez ízlés kérdése, meg hogy ők is szidhatnának engem (szidnak is egyébként neten meg a hátam mögött), de ismerjük el végre, hogy ez NEM NORMÁLIS! Nem! Egy tizenegy-két éves gyerek miért nem néz Dragon Ball Z-et, meg ha már videókazettája nincsen, akkor DVD-n valami olyat, amitől még anno mi is tanultunk valamit, mert nem a debilség volt a fő alkotóeleme (nem kérek kritikát a DBZ miatt, van mondanivalója, nincs vita!), hanem a mondanivalója, meg azért izgalmas is. De nem, a haverokkal azt beszélgetik, miközben kint szívják az apu pénzéből vett aranymalbit, hogy ők Starkok, ezért bírják a hideget, meg hogy milyen jó lett Nicki Minaj új zenéje, két nap múlva meg azt se tudja, mi a szám címe, mert ezek híresek egy napig az ilyen csicskafijúk miatt, két nap múlva rá meg már a visszatérést fontolgatják. Közben meg világsláger lett a számból, fél órára rá már kiment a divatból. Ez normális? És ez az elfogadott, ez van többségben. Aztán felmegyek egy facebook-os viccoldalra, ahol minden második bejegyzés: Az év végi bizonyítvány, és ezzel kapcsolatban pedig csak annyit látok, hogy jajj, milyen szar, meghogy jajj, a matekot nem értem, egyebek. Ha az menő, hogy az ország diákságának 90%-a síkhülye matekból, akkor mi lesz ebből az országból pár éven belül? Egy nagyobb szarkupac, mint ami eddig volt.
Kicsit elragadtattam magam. Leállok inkább, míg tehetem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése