Corey 2.
Cigarettával a számban elővettem a levelet a borítékból. Kihajtogattam a nyomtatólapot, melyen a jól ismert kézírással, fekete tollal foglalt helyet kényelmesen a fél A4-es oldalnyi szöveg.
,,Kedves Corey" Tipikus üdvözlői forma leveleknél általában. Nem tudom, miért akadtam fent ezen akkor. Talán többet vártam Lisától, s a már elmúlt kapcsolatunktól. Folytattam tovább.
,,Tudnod kell, hogy szeretlek. Még mindig. Tudom, hogy mi történt akkor régen, mikor megegyeztünk, hogy szakítunk, de úgy érzem, nem bírom tovább. Ha van is már valakid... Kérlek, gyere el hozzám valamelyik nap. Egész évben a dragonbridge-i nyaralóban leszek egyedül. Látogass meg, ha valaha szerettél. Ha mást nem, hát személyesen szeretnék veled beszélni.
Szia!
Ui: a levelet Craig rakta a táskádba. "
Összegyűrtem a levelet, s dühösen a kukába hajítottam. Idegesen fogtam a fejem, s fel-alá járkáltam a szűk konyhában. Nem tudtam elhinni az egészet. Két évig nem keresett, s ha én próbáltam kapcsolatba lépni vele, a lehető legbunkóbb módszerrel zavart el. Hirtelen egyik napról a másikra változott meg a véleménye? És volt olyan szemét, hogy kihasználta az ütőkártyát; ,,Látogass meg, ha valaha szerettél." Mérgemben felrúgtam a széket, mely nagyot csattan a falon. A szomszéd úgy is meghalt pár hónapja, szóval annyira nem zavarta a dolog.
A furcsa mód egyben maradt széket visszahúztam az asztalhoz, s leültem ismét. Rágyújtottam. Ismét. Mereven bámultam magam elé, s a szakállamat vakargattam. Rossz előérzetem volt. És meg is volt rá az okom. Vajon mit szeretne tőlem Lisa?
Csaknem két óráig ültem a konyhában, semmit nem csinálva. Két óra után elhatároztam; elmegyek Lisához, s megtudom, mit akar. A hűtőből kivettem egy szelet pizzát, megmikróztam, hozzá pedig bekészítettem egy nagy pohár vizet. Gyorsan megkajáltam. Elmentem zuhanyozni, s átöltöztem. megengedhettem magamnak, hogy felvegyek egy feszülős pólót. Annak idején profi szinten verekedtem, több versenyt is nyertem, de még a befutás előtt visszavonultam. Ettől független az edzést sosem hagytam abba. Felhúztam a bakancsomat, újra elbúcsúztam a háztól, s elindultam le a lépcsőn. Egyenesen a motoromhoz, egy fekete yamahához.
Dragonbridge... Innen alig 10 km-re fekszik. Reméltem, hogy pontot teszek az ügy végére.
Sajnos ez nem jött össze.
,,Kedves Corey" Tipikus üdvözlői forma leveleknél általában. Nem tudom, miért akadtam fent ezen akkor. Talán többet vártam Lisától, s a már elmúlt kapcsolatunktól. Folytattam tovább.
,,Tudnod kell, hogy szeretlek. Még mindig. Tudom, hogy mi történt akkor régen, mikor megegyeztünk, hogy szakítunk, de úgy érzem, nem bírom tovább. Ha van is már valakid... Kérlek, gyere el hozzám valamelyik nap. Egész évben a dragonbridge-i nyaralóban leszek egyedül. Látogass meg, ha valaha szerettél. Ha mást nem, hát személyesen szeretnék veled beszélni.
Szia!
Ui: a levelet Craig rakta a táskádba. "
Összegyűrtem a levelet, s dühösen a kukába hajítottam. Idegesen fogtam a fejem, s fel-alá járkáltam a szűk konyhában. Nem tudtam elhinni az egészet. Két évig nem keresett, s ha én próbáltam kapcsolatba lépni vele, a lehető legbunkóbb módszerrel zavart el. Hirtelen egyik napról a másikra változott meg a véleménye? És volt olyan szemét, hogy kihasználta az ütőkártyát; ,,Látogass meg, ha valaha szerettél." Mérgemben felrúgtam a széket, mely nagyot csattan a falon. A szomszéd úgy is meghalt pár hónapja, szóval annyira nem zavarta a dolog.
A furcsa mód egyben maradt széket visszahúztam az asztalhoz, s leültem ismét. Rágyújtottam. Ismét. Mereven bámultam magam elé, s a szakállamat vakargattam. Rossz előérzetem volt. És meg is volt rá az okom. Vajon mit szeretne tőlem Lisa?
Csaknem két óráig ültem a konyhában, semmit nem csinálva. Két óra után elhatároztam; elmegyek Lisához, s megtudom, mit akar. A hűtőből kivettem egy szelet pizzát, megmikróztam, hozzá pedig bekészítettem egy nagy pohár vizet. Gyorsan megkajáltam. Elmentem zuhanyozni, s átöltöztem. megengedhettem magamnak, hogy felvegyek egy feszülős pólót. Annak idején profi szinten verekedtem, több versenyt is nyertem, de még a befutás előtt visszavonultam. Ettől független az edzést sosem hagytam abba. Felhúztam a bakancsomat, újra elbúcsúztam a háztól, s elindultam le a lépcsőn. Egyenesen a motoromhoz, egy fekete yamahához.
Dragonbridge... Innen alig 10 km-re fekszik. Reméltem, hogy pontot teszek az ügy végére.
Sajnos ez nem jött össze.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése