Kezdetek... (1. évad, első rész)
Korai ébredés
- Hé, Cuci, üssed már le azt a madarat az ablakpárkányról, különben orrporcon talállak rúgni. - nyögtem még csukott szemmel. Bár éreztem, nem fogok tudni visszaaludni a retkes dög miatt, megkíséreltem. Már éreztem, hogy a nap felkelő félben van, tehát lassan úgy is ébresztenek bennünket.
Annyi erőt azonban mégsem éreztem magamban, hogy felálljak, és ébredésem legfőbb okozóját egy határozott mozdulattal lángossá változtassam. Utána rájöttem, hogy Cuckát hiába próbálom felkelteni, legfeljebb kerek hét órakor fog eszébe jutni, hogy tíz perce van még elkészülni. Ádám meg úgy sem kelne fel. Messzebb van az ablaktól, mint én.
Az én ágyam az ablaktól balra, Cuci ágya pedig jobbra. Közvetlen az övé mögé van tolva az Ádámé is. Nekem egy alacsony és meglehetősen kemény fekhelyem van, ők pedig egy emeletes ággyal rendelkeznek. Csövesek.
Az ötös szoba ablaka az iskolaudvarra nyílik. A folyosón pont középen helyezkedik el. Található itt bent két asztal, három polc, az említett három ágy, és nem több, mint kettő darab szék. Gyönyörű rend volt rakva, mikor beköltöztünk, azóta már csak aránylag tartjuk meg ezt a formát. Néha talán szűk három embernek, de így legalább több részre oszlik a takarítás. Na, meg ráadásul mindent meg tudunk osztani egymással.
Ettől függetlenül ugyan úgy dög módjára próbáltam visszaaludni. A mocskos madár azonban nem tágított. Titokban és leplezetten erőt gyűjtöttem, hogy fel tudjak állni, s egy jól irányzott és hirtelen mozdulattal megszabaduljak tőle egyszer s mindenkorra. Fejben pörgettem vissza a másodperceket: Három... Kettő... Egy... MOST!
Óriási csattanás rázta meg a három emeletes épületet. Nem, nem ütöttem akkorát a kedves kis madárkára - de ettől függetlenül elrepült - hanem szakmai balesetet szenvedtem egy polc által.
Igen, a leírásból is kifelejtettem, hogy bezony egy polc van közvetlen az ágyam felett. Régen éreztem ekkora nyomást a tarkómon. Nehezen bár, de feltápászkodtam, lábam beledugtam a papucsomba, s talpra álltam. Cucka horkolt, Ádám meg szokásához híven alig volt észrevehető.
- Nem ébresztem én fel ezeket. Ha erre se keltek, nem fognak semmire. - jegyeztem meg hangosan, közben felkaptam a tekercs WC papírt, s kiléptem a szobából. Megindultam a lépcső felé, hogy a harmadik emeleti budin tudjam kiengedni a reggelente gyötrő démonokat.
- Tökmindegy, mennyi papírt veszek, úgy is elhasználják ezek seperc alatt. De legalább kérné el az észlény! - szokásos reggeli zsörtölődés mindig megy, mikor a barna hadsereg megkezdi előrenyomulását délre, s átszakítva a déli falat belerohan saját vesztébe, mert felszámolja a fehérterror. Végezve minden dolgommal, és a kézmosással, sikeresen kivertem .... minden álmot a szememből (azt hittétek, mi?), így már frissen, üdén, de szokásosan bunkón mentem vissza a szobába. Megágyaztam, felöltöztem, rendet raktam, persze szépen csendben, hogy ne keltsek fel senkit. Mikor mindennel végeztem, ránéztem a telefonom órájára.
- Gondolom mindjárt csengetnek, nem vesztettem sokat. - gondoltam én, foggyos.
A pontos idő: 5:16 perc.
Aznap a Kisvárdai Református Óvoda, Általános Iskola És Gimnázium Kollégiumában 5:16-kor mindenki egy hatalmas üvöltésre ébredt.
Annyi erőt azonban mégsem éreztem magamban, hogy felálljak, és ébredésem legfőbb okozóját egy határozott mozdulattal lángossá változtassam. Utána rájöttem, hogy Cuckát hiába próbálom felkelteni, legfeljebb kerek hét órakor fog eszébe jutni, hogy tíz perce van még elkészülni. Ádám meg úgy sem kelne fel. Messzebb van az ablaktól, mint én.
Az én ágyam az ablaktól balra, Cuci ágya pedig jobbra. Közvetlen az övé mögé van tolva az Ádámé is. Nekem egy alacsony és meglehetősen kemény fekhelyem van, ők pedig egy emeletes ággyal rendelkeznek. Csövesek.
Az ötös szoba ablaka az iskolaudvarra nyílik. A folyosón pont középen helyezkedik el. Található itt bent két asztal, három polc, az említett három ágy, és nem több, mint kettő darab szék. Gyönyörű rend volt rakva, mikor beköltöztünk, azóta már csak aránylag tartjuk meg ezt a formát. Néha talán szűk három embernek, de így legalább több részre oszlik a takarítás. Na, meg ráadásul mindent meg tudunk osztani egymással.
Ettől függetlenül ugyan úgy dög módjára próbáltam visszaaludni. A mocskos madár azonban nem tágított. Titokban és leplezetten erőt gyűjtöttem, hogy fel tudjak állni, s egy jól irányzott és hirtelen mozdulattal megszabaduljak tőle egyszer s mindenkorra. Fejben pörgettem vissza a másodperceket: Három... Kettő... Egy... MOST!
Óriási csattanás rázta meg a három emeletes épületet. Nem, nem ütöttem akkorát a kedves kis madárkára - de ettől függetlenül elrepült - hanem szakmai balesetet szenvedtem egy polc által.
Igen, a leírásból is kifelejtettem, hogy bezony egy polc van közvetlen az ágyam felett. Régen éreztem ekkora nyomást a tarkómon. Nehezen bár, de feltápászkodtam, lábam beledugtam a papucsomba, s talpra álltam. Cucka horkolt, Ádám meg szokásához híven alig volt észrevehető.
- Nem ébresztem én fel ezeket. Ha erre se keltek, nem fognak semmire. - jegyeztem meg hangosan, közben felkaptam a tekercs WC papírt, s kiléptem a szobából. Megindultam a lépcső felé, hogy a harmadik emeleti budin tudjam kiengedni a reggelente gyötrő démonokat.
- Tökmindegy, mennyi papírt veszek, úgy is elhasználják ezek seperc alatt. De legalább kérné el az észlény! - szokásos reggeli zsörtölődés mindig megy, mikor a barna hadsereg megkezdi előrenyomulását délre, s átszakítva a déli falat belerohan saját vesztébe, mert felszámolja a fehérterror. Végezve minden dolgommal, és a kézmosással, sikeresen kivertem .... minden álmot a szememből (azt hittétek, mi?), így már frissen, üdén, de szokásosan bunkón mentem vissza a szobába. Megágyaztam, felöltöztem, rendet raktam, persze szépen csendben, hogy ne keltsek fel senkit. Mikor mindennel végeztem, ránéztem a telefonom órájára.
- Gondolom mindjárt csengetnek, nem vesztettem sokat. - gondoltam én, foggyos.
A pontos idő: 5:16 perc.
Aznap a Kisvárdai Református Óvoda, Általános Iskola És Gimnázium Kollégiumában 5:16-kor mindenki egy hatalmas üvöltésre ébredt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése