Befejezni, amit elkezdtünk

  Sokszor fogunk bele kicsi, vagy éppen nem túl kicsi, esetleg elég nagy dolgokba. De végére érünk mindig annak, amibe belekezdtünk? Független attól, hogy tehetünk-e róla, vagy volt-e közünk ahhoz, hogy abbahagytuk, esetleg legyőzött bennünket a lustaság, vagy a kísértés.
  Ha az ember valamibe belekezd, azt érdemes végigcsinálni. Nem feltétlen az eredmény a fontos, hanem az út, amit megteszünk addig. Fel kell nőni. A céljainkat nem feltétlen, hogy elérjük. Nem azért, mert gyenge vagy, vagy mert kevés az akaraterőd, hanem mert nem úgy alakultak a dolgok. De az biztos, hogy hittel, keményen állod a sarat, mindegy, hogy mennyire fáj, mindegy, hogy mennyire rossz, és mennyire nehéz. Mindegy lesz az is, hogy a csalódás mekkora: a jellemed fejlődik, az erőd nő, és méltó példája leszel másoknak. Mindig megéri küzdeni a célért.
  De mi az igazi győzelem? Ha elérjük, amit akartunk. És utána mi lesz? Semmi. Nem szabad feladni a harcot a győzelem után sem. Valahol, valakinek mindig szüksége lesz Rád is! Valahol, valamit csak Te tudsz megtenni, csak Te tudod véghezvinni, és csak Rád vár, hogy elvégezd a feladatot.
  Ne az legyen a cél például, hogy ,,Legyek Amerika elnöke!" Legyen az, hogy ,,Had segíthessek az embereknek, had mutassam meg, mit kellene kezdeni a pénzükkel! Had csináljak új amerikai álmot!" És így lehetsz elnök, és hány embernek teszel is jót vele?
  Legyetek erősek és kitartóak, mindig legyen kiben bíznotok, és soha, de soha ne felejtsétek el másokkal éreztetni, hogy szeretitek, mert nem tudod, hogy találkoztok-e még, vagy esetleg meghal az éjszaka (jó, ez kicsit drasztikus volt). Segítsetek mindenkinek, akinek szüksége van rá.


És innen gratulálok a vizsolyi nyomda kiállítás-vezetőjével! Ha látja ezt az üzenetet, akkor szeretném, ha tudná, hogy amit elkezdett, annak értelme és nyoma lesz azokban az emberekben, akikben meg kell maradjon.