The Crush - 03 - Áh, csak egy próba!

Még a kellemes és szolid kávézás hatása alatt ültem a lakásban, előttem a szutyok, haldokló laptop kopott billentyűkkel éppen azon fáradozott, hogy ne fagyjon le minden második billentyű lenyomása után. Félre volt téve egy jobb szerkezetre, de amire kellett, természetesen bőven megfelelt a szerkezet. Néha próbákat egyeztetni, hogy ne mindig a telefonomról menjen a pénz, plussz az írásaimat jó volt valahol publikálni, attól függetlenül, hogy nem olvasta őket senki. Valahogy az én lelkem megnyugodott.
  Mellettem a változatosság kedvéért egy csésze kávé, számból kilógott a cigi. Ez a kettő az, ami az írásaimhoz adta az ihletet, s erre nagy szükségem volt. Elvárások nem igazán voltak velem szemben, ettől függetlenül feltett szándékom volt, hogy befutott íróként tevékenykedjek. Úgy gondoltam, elég botrányos életű seggfej vagyok ahhoz, hogy sikerüljön is. A regényemen dolgoztam éppen, amit már tényleg annyiszor, de annyiszor kezdtem el írni, hogy ha pénzt kerestem volna minden leállással és újrakezdéssel, valószínűleg meg is vehetném az egész épületet, ahol élek. A terv igazából az volt, hogy ezzel a regénnyel meg is tudom majd valósítani.
  A csend olyan szinten behálózta az egész lakást, hogy mikor felnéztem egy másodpercre a képernyőről, és elvettem kezem a billentyűzetről, megijedtem tőle. Eltűnt az ütemes kopogás is, s a kis szusszanásban az agyamban lejátszódó gondolatok is elhallgattak, ez pedig egyenesen kísérteties hangulatot teremtett. Szememmel végigpásztáztam a szobát, a plafonokat, és minden egyéb olyan helyet, ahonnan egy horrort nem bíró barom egy kemény film után várhatja a támadást. Mikor meggyőződtem róla, hogy semmi nincs bent - legalábbis nem látom - ami árthatna nekem, villámgyorsan rápillantottam a laptop órájára. Fél hatot mutatott. Éppen ideális időpont próbára induláshoz! - gondoltam magamban serényen, s azzal a lendülettel lecsaptam a lapos tetejét, beugrottam a hálóba a Explorerért, vállamra csaptam, és nyomás a próbaterem!

Menet közben beugrottam bagóért, hogy ne történjék pengetés ráketetés nélkül a nagy igényesen igénytelen zenék közepette. Alig fél óra alatt a kis akcióval elértem a terembe, kopogás nélkül berontottam. Az előtérben Kócsár szívta a cigit nagyban, mellette pedig két üres pohár.
  - Cső Laci!
  - Naszevasz! - üdvözöltük egymást egy tipikus kézfogással, aztán helyet foglaltam az asztal mellett. Keresztapásan intett, hogy a hamuzót lökjem neki oda, ha már ott vagyok. És én megtettem. Kedvességem azzal viszonozta, hogy megkínált egy rákcsutakkal. Felém nyújtotta a dobozt, kivettem egy szálat és rágyújtottam.
  - Vagánykodsz az új cigitartóddal? Gondolhattam volna, nem magadtól vagy nagylelkű. - hanyagul löktem neki oda. Lacival is legalább olyan jóban vagyok, mint Istivel, ezért voltam ilyen szabad szájú.
  -  Amúgy ja. - elnevette magát, s felkapta a mellette heverő szimatszatyrot, majd egy tíz másodperc turkálás után előhúzott egy gyönyörű üveget, benne valami gyönyörű folyadékkal.
  - Jack Daniels... - leesett állakkal olvastam el a fekete címkét a már jól ismert betűtípussal.
  - Egy ismerősömtől kaptam, teljesen ingyér'. - felemelt mutatóujjával, szándékosan erőltetett okoskodó közmunkás hanggal informált, s közben, mire feleszméltem, már a két poharat töltötte. Megköszöntem kedvességét, s füstölögve koccintottunk, majd eszméletlen hangulatban ittunk olyan minőségi italt, ami a hozzánk hasonló csöves barmoknak nem túl gyakran jut. Istinek nehéz dolga lesz ezt überelni - gondoltam magamban. Bár, mint kiderült, magasan sikerült felülmúlnia. De ez még kicsit odébb van az időben, csak éppen jól esik bosszantani az olvasókat.
  Kócsár elméje igen egyszerű. Ő az a rocksztár alkat, aki nem bonyolítja túl a dolgokat, és ez lehetővé teszi, hogy kevesebb gondja legyen, mint az elvont szerencsétlen állatoknak, mint például Isti és én. De nem csak azért szerettük, mert egyszerre az ellentétünk és hasonmásunk. Kócsár a tisztesség és testvériesség mintapéldája. Ráadásul sokkal okosabb, mint ránézésre. Haja tépázott, laza figura, tekintete nem karizmatikus, s beszéde sem kellemes, akár egy úrnak. Lacinak azonban erre soha nem is volt szüksége. Laci úgy tökéletes, ahogy van.
  - Mi a helyzet? - kérdeztem két korty között. Nem azért, hogy megtörjem a csendet, hanem mert érdekelt, hogy mi történt vele, mióta nem láttam. Van egy rossz szokásom, miszerint túlságosan sokat foglalkozom az emberek lelkivilágával.
  - Semmi, felvettek közmunkára.
  - Az jó, nem? - kérdőn néztem rá, hangja olyan érzelemmentes volt, hogy nem tudtam túl sok információt leszűrni belőle.
  - Annyi pénzért ne csináljak semmit? Há' persze hogy jó! - hangjában enyhe felháborodás tükröződik, mert nem ismertem fel első másodpercben ennek előnyét, s hogy így belegondoltam, igaza van. Még szüleivel él, az a kereset neki igencsak jól fog jönni.
  - Az szép!
  - Tudod, mit csinálok? Felmegyek reggel, kések fél órát, meg a többiek is, megvárunk mindenkit, addig cigizünk, csinálunk valamit délig, hazajövök ebédelni, kések egy fél órát, fél kettőre visszamegyek és fél háromra jövök haza. Megjött Isti meg valaki. - Kócsárnak vérében ugyan úgy benne van a mesteri témaváltás, mint ahogy a zenekar összes tagjában. Megpróbáltam kinézni az üvegen keresztül, de csak a két érkező alakot láttam. És meg voltam róla győződve, hogy az egyik egy lány. Kopogás nélkül nyitottak be, és Isti előreengedte az ajtóban. Amint megláttam, ki az, azt hittem elájulok. Szerencse, hogy a kezem a hamutartó felett volt, mert kiesett belőle a cigi is.
  - Cső! - mondta Isti mosolyogva, egészen addig, ameddig meg nem látta, hogy hogyan nézek a hölgyre, és hogy kizártam a világot magam körül. Laci intett neki válaszul, én azonban egy szót tudtam csak kinyögni a szemtelenül mosolygó nőre.
  - Alíz? - találó kifejezés volt
  - Helló Launcelot! Már fel sem állsz puszit adni? Régen ettől lovagiasabb voltál. - szép próbálkozás volt, ha felhúzni akart, kár, hogy ez nem jöhetett neki össze, éppen még az események hatása alatt álltam.
  - Valamit elkúrtam, asszem... - sóhajtotta Isti, ez pedig kellett ahhoz, hogy visszatérjek abba a világba, ahol a testem tartózkodott.
  - Szerinted ha nem Te lennél az, nem álltam volna fel? - kiszedtem a cigimet a hamuzóból, utána gyújtottam, és egy nagy füstfelhőt engedtem ki. Annyira még nem sokszor volt szükségem nikotinra, mint akkor.
  - Felesleges, ahogy elnézem, nem sokat nőttél az elmúlt években. - 163 cm a magasságom, és elég harapós vagyok érte.
  - Veled ellentétben legalább megszépültem, és merem állítani, hogy okosodtam is. Mit keresel itt?
  - Isti azt mondta, hogy van itt egy srác, aki érdekelni fog. Mondta a nevét is, úgyhogy gondoltam, meglátogatlak.
  - Legközelebb hívj fel légyszíves, hogy ki tudjam nyomni. Nem szeretek nőket elzavarni személyesen, de sajnos nekem itt próbálnom kellesz ma este, úgyhogy én sem mehetek. - borzasztó egy társalgás volt.
  - Ugyan, nem zavar. Téged majd megpróbállak közben ignorálni. - elkerekedett a szemem.
  - Itt leszel próbán?
  - Mit hittél? Szeretem az igényes zenét. Igaz, igényesebb lenne nélküled, de valahogy csak kibírom. Merre találok egy WC-t? - kérdésére Isti akart válaszolni, aki éppen visszafordult felénk. Már nyitotta a száját, de félbeszakítottam.
  - Ott az udvar, úgy sem igen vagy szégyellős, ha szét kell tárni a lábad.
  - Én még szűz vagyok legalább.
  - Csillagjegyileg én is.
  - A humorod sem lett jobb az évek alatt. - Isti félve attól, hogy hamarosan törés-zúzás lesz - ami próbán annyira nem megengedhető, mint egy koncerten - , közénk állt, megfogta Alíz vállát, és elkezdte tuszakolni be a terembe.
  - Elvezetlek a wc-hez inkább, mielőtt valami kárt tesztek egymásban. - Alíz elfordult, menetiránnyal szemben, közben Isti rám nézett, és jelezte, hogyha nem fejezem be, meghalok. Amint hallani lehetett a retyóajtó kattanását, Laci hangos nevetésben tört ki.
  - Ez meg mi a fasz volt? - kérdezte a költő. Még mindig röhögve.
  - Mondanám azt, hogy exem, de hála Istennek addig nem jutottunk el, hogy annak nevezzem.
  - Pedig jó kurva! Mi volt?
  - Ez egy hosszú sztori. Majd később elmondom. - elhatároztam, hogy bemegyek a terembe, és összelököm a gitárom, úgyhogy lehúztam a maradék piát, és elnyomtam a csikket.