Néha csak úgy...

Néha csak úgy sétálok a parkban

Zöld füvet, télen havat taposva

Néha csak úgy leülök, s merengek

Mindazon, mit adhat az élet. 

Néha csak úgy egyedül bánkódom

Régmúlt, s mostani dolgokon.

Néha csak úgy, de úgy élvezem,

Hogy én adhatok az életnek. 

Néha csak úgy magányban hiányzol

Kívánom érezni illatod, és csókod.

Néha csak úgy meghalnék,

Hogy legalább Te legyél boldog...