Törlés kell

  Egyedül ültem a sötétben,

Vártam Rád. vagy valakire,

Hogy segítsen. 

Magány volt a társam, Bánat 

A barátom. Éj lakta házamat

Nem fénylett semmi. 

A sors úgy hozta, meglássalak

Gyertya gyúlt, bent a szobámban. 

Melegített. 

Kezed nyújtottad, büszkén,

Hogy kivezess a tavaszra, gyengén

Álltam fel. 

Melletted erősödtem, nevettem

Szemem látott fényt, s szépet

Rengeteget. 

Aranyból volt a rét, mézédes a víz

Csókod nyomán arcomon élet virága virít

S könnyű lett minden.

Együtt voltunk, mint a mesében;

Szépek, erősek, talán legyőzhetetlenek

Minden, mire vágytam. 

De elengedted kezem, s elestem

Bele a sárba, menedéktől messze.

Térdre rogyva. 

Kerestem valamit a szakadó esőben

Fényedet, mely kivezethet innen,

Nem hagytál nekem semmit.

Egyedül ültem a sárban, esőben,

Élettelen testem ázott a magány vizében.

Kimosott belőlem mindent. 

Felálltam, kalapomat feltettem

Lehajtott fejjel házamhoz mentem

S visszaültem a sötétbe. 

Szavam vérrel írom a falakra.

Javítanom - érzelmeken - nem kell rajta

Mert így őszinte. 

Az ajtóm csukva. Törd be,

Ha kell! Sok volt már nekem

A hamis fény. 

Csak ülök, írva,  és várva

Papírtrónon a szobába zárva

Talán örökre. 

Vigyétek, mit leírtam! Kellhet még

Talán fogjátok érezni, amit én - 

Remélem nem. 

Hagyj, most itt. Légyszíves. 

Tőröd elégszer fordult meg bennem. 

Vagy mégsem? 

Hagyj most. Csak akkor gyere,

Ha segítséged komoly, különben

Ne gyere vissza. 

Soha.