Rímelve ismét

Érezni akarlak, tudni, hogy itt vagy
Vágyom arra, hogy arcom símogasd
Szíved óhaja bár én lennék, és keresnél
Keresnél de szüntelen, hogy a fájdalom
Ami éget ne szakítsa meg szívemet
Csak a gönyör, mikor hozzám érsz
Vagy megölelsz, lehunyt szemmel
S fülembe súgod halkan: Szeretlek!
És nem csak egyszer, mert nem elég
Szeretnék így meghalni, melletted
Nem mint egy barát, hanem társ, ki lelkét
Neked adta
Mondd, miért nem, ha nem?
Miért létezek, ha Te nem engem?
Csak érints meg, és csak egyszer
Egyetlen egyszer, hogy mondhassam
Soha nem hagylak el

Túlságosan akarom ahhoz, hogy ne így legyen
Bár akarnád Te is, hogy ne ez legyen.
De nem. Nem tudom. Csak érzem, ha így lesz
Én soha nem hagylak el.