Rossz érzés
Ülök. És nézek ki a fejemből. Üveges szemmel. Elméletileg ünnep van. Tegnap volt a nagy vacsora, előkészületekkel, munkával. Szeretet ünnepére készülve egy napon keresztül beszélnek ilyenkor az emberrel úgy, mint a kutyával, s valakinek biztosan eltörik a mécses a stressz miatt. Este, a vacsoránál pedig elővesszük szebbik arcunkat, s mosolygunk, nagy szeretetben. Igen, felkészültünk Szentestére. Eltöltöttünk - talán - boldogabban másfél órát, ahelyett, hogy boldogan töltöttünk volna egy napot.
Nem ez az ünnep - gondolom magamban, s csak nézek tovább, üres szemmel, majd lapozok egyet. S végiggondolom az évemet. 2013 az év, ahol legnagyobb pofonokat kaptam. De 2013 az év, amelynek a vége megszépíti az elmúlt időszakot.
Most nincs olyan borzasztó hideg. Újra érzem, hogy van otthonom. Van kinek a karjaiba menekülnöm, ha rosszul érzem magam. Van, aki nem csak egy szerencsétlen depresszív dögnek tart. S ez valamilyen szinten boldoggá tesz. Nem fázok, s pislákol bennem a remény, hogy talán megkapom én még a szépet ebben a rövid életben. Nem is megkapom, hanem együtt lehetek a széppel. Nem birtokolni akarom.
S most elmosolyodok. Így szokott ez lenni, nem? De egy sóhajtás is kiszakad belőlem azonnal. Most ő nincs itt. Pedig most is szükségem lenne rá. De nem nyaggatom magam ezzel. Nem is emiatt sóhajtozok szerintem. Hanem valami másért.
Egy érzés nem hagy nyugodni. Nem érzek úgy különösebben semmit, de mintha... mégis. Vihar előtti csend, vagy a Nap sugarai, ami már csak arra vár, hogy a felhők örökre eltakarják. Élvezem, hogy van. S nagyon szeretem. De valami azt sugallja; félnem kell. Nem tudom, miért, nem tudom, kitől. Egy megérzés, ami olyan, mint az ember hátán végigfutó hideg, egy féreg, mely az elmét károsítja. De mi ez? Valami, ami rosszat harsog, s a kedvem veszi mindentől.
Csak nézek ki a fejemből, reagálni képtelen vagyok. De érzem a férget kaparászni az agyamban. Hogy mi ez? Nem tudom pontosan. De ez a pesszimizmus egyik férge. Rossz dolgok rossz gondolatot termelnek, ami serkenti a rossz dolgokat is. Gyökeret vert bennem a tudat, hogy hibás vagyok, s nem leszek Neki sem elég. S ez az, ami nyugtalanít. Rohadt parazita, mely az ember boldogságát is megpróbálja lankasztani. De most, nem fog sikerülni. És most eltaposhatom örökre... Remélem!
Csak nézek, üres tekintettel. Nem értem, mi ez. Le kéne írnom, hátha rájövök. Tegyünk egy próbát.
Nem ez az ünnep - gondolom magamban, s csak nézek tovább, üres szemmel, majd lapozok egyet. S végiggondolom az évemet. 2013 az év, ahol legnagyobb pofonokat kaptam. De 2013 az év, amelynek a vége megszépíti az elmúlt időszakot.
Most nincs olyan borzasztó hideg. Újra érzem, hogy van otthonom. Van kinek a karjaiba menekülnöm, ha rosszul érzem magam. Van, aki nem csak egy szerencsétlen depresszív dögnek tart. S ez valamilyen szinten boldoggá tesz. Nem fázok, s pislákol bennem a remény, hogy talán megkapom én még a szépet ebben a rövid életben. Nem is megkapom, hanem együtt lehetek a széppel. Nem birtokolni akarom.
S most elmosolyodok. Így szokott ez lenni, nem? De egy sóhajtás is kiszakad belőlem azonnal. Most ő nincs itt. Pedig most is szükségem lenne rá. De nem nyaggatom magam ezzel. Nem is emiatt sóhajtozok szerintem. Hanem valami másért.
Egy érzés nem hagy nyugodni. Nem érzek úgy különösebben semmit, de mintha... mégis. Vihar előtti csend, vagy a Nap sugarai, ami már csak arra vár, hogy a felhők örökre eltakarják. Élvezem, hogy van. S nagyon szeretem. De valami azt sugallja; félnem kell. Nem tudom, miért, nem tudom, kitől. Egy megérzés, ami olyan, mint az ember hátán végigfutó hideg, egy féreg, mely az elmét károsítja. De mi ez? Valami, ami rosszat harsog, s a kedvem veszi mindentől.
Csak nézek ki a fejemből, reagálni képtelen vagyok. De érzem a férget kaparászni az agyamban. Hogy mi ez? Nem tudom pontosan. De ez a pesszimizmus egyik férge. Rossz dolgok rossz gondolatot termelnek, ami serkenti a rossz dolgokat is. Gyökeret vert bennem a tudat, hogy hibás vagyok, s nem leszek Neki sem elég. S ez az, ami nyugtalanít. Rohadt parazita, mely az ember boldogságát is megpróbálja lankasztani. De most, nem fog sikerülni. És most eltaposhatom örökre... Remélem!
Csak nézek, üres tekintettel. Nem értem, mi ez. Le kéne írnom, hátha rájövök. Tegyünk egy próbát.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése