Pillanat

  Megosztom veletek, hogy nem tudok most semmit megosztani veletek, ezért inkább nem teszek közzé semmi értelmeset. Mivel ezt megosztom, már közzétettem valamit, tehát hazudtam az első mondatomban. Mivel azonban ez nem értelmes, a mondat második fele mégiscsak igaznak bizonyult.
  Ha úgy értelmezzük a dolgot, hogy ezt most logikával vezettem le, akkor mégiscsak az jön ki eredményül, hogy értelmes volt a bejegyzés, csak nem éppen önállón értelmes, hanem az első mondathoz képest az. Ha ez így követhető, akkor kiderül, hogy hazudtam az első mondatomban, kivéve az elejében, mert mégiscsak megosztottam valamit, aminek magában még mindig nincs értelme, de mivel levezettem a dolgot, így külön értelmet nyert. Félreértés ne essék, nem vagyok kipihenve, szimplán nem tudok miről írni, de érzem, hogy írni  akarok mindenképpen. De ha írok, akkor tudok írni valamiről mégiscsak! Például arról, hogy nem tudok mit írni. De ha így nézem, akkor megint az jön belőle, hogy hazudtam.

Visszaolvasva ezt  pár sort, elkönyveltem magamban, hogy tényleg nem létezett még zseni az őrültség árnyéka nélkül.