Csalódás
Úgy gondoltam, két részre szaggatom az előző bejegyzést, és ebben kezdem el taglalni azt a másik fontos dolgot, ami miatt nem ragadjuk meg kínálkozó lehetőségeinket. Ez nem más, mint a csalódástól való, berögzült félelem.
Mindenki átélte már, hogy a legjobb barátjának gondolt személy hátba szúrta, vagy mocskos módon átverte valahogy, és az emberben a kettős érzelmek annyira zavarttá teszik, hogy nem tudja az illetőt szimplán pofán rúgni egy ilyen eset után; de ez nem is különösebb baj. Nem kell a konfliktus, főleg nem ilyen szinten.
Igazából nagyon fájdalmas helyzet, borzasztóan tudja érinteni az embert, ugyanis egy ellenségünk sem képes rajtunk akkorát ütni, mint a barátaink. Ezeknek az átveréseknek sokkal nagyobb és durvább következményei vannak, mint ahogy sokan gondolják. Ez nem csak annyi, hogy az ember kisírja magát egyszer, aztán kezdődik elölről minden. Sokan elzárkóznak a külvilágtól. Nem képesek többé őszintén bízni az emberekben, mert nem akarnak kockáztatni, és lehet, hogy olyan csodától fosztják meg a világot, amik bennük rejlenek, amitől nem lenne szabad. Mindez átverések következménye lehet.
De megbízni az emberekben nem feltétlen rossz dolog, és még csak nem is nevezném naivitásnak. Lehet, hogy ha nem bízom meg az emberekben, és egyedül próbálom a problémáimat megoldani, akkor biztos, hogy megvédem magam a csalódástól. A szívem egy darabban marad. De magányos leszek. Egy idő után mindenképpen, ha húsz év múlva, akkor is, és ez rávehet, hogy olyan hibát kövessek el, amit nem lenne szabad. Elmulasztok rengeteg embert, és lehet, hogy van köztük néhány olyan, akiben tényleg megérte volna megbízni, de elzavartam a defenzív hozzáállásommal.
Megint nem adhatok ezzel kapcsolatban tanácsot. Nekem is fáj ugyan úgy az átverés, mint nektek, de úgy vagyok vele, hogy inkább csalódjak az emberekben még ezerszer, vagy még többször, de ha van egy, akiben őszintén megbízhatok, akkor ahhoz képest az az ezer semmit nem ér. Sőt, büszkén vállalom a következményeit. Ha pedig nem találok olyan embert, tiszta marad a lelkiismeretem, hogy mindenkinek megadtam a lehetőséget. Hiába fáj rohadtul, én már csak ilyen vagyok.
Sokan úgy gondolják, hogy ha sikeresek akarnak lenni, akkor két út van: Siker - Kudarc, csalódás. Baromság. Ahhoz, hogy elérjük a sikert, rengeteg kudarcon kell átesnünk. Ez teszi majd széppé.
Ezek a kudarcok jelentik az életet.
Értékeljük át magunkban a csalódást és a kudarcot is, valamint a lehetőségeinket is használjuk ki. Amint rájön az ember, hogy legyőzhetetlen, sokkal jobban fog teljesíteni az életben. Az ilyenek, mint én, aggódnak mindenki helyett eleget, és bánkódnak is annyit, mint a világ népessége összesen. Szóval csak pozitívan továbbra is, vagy ha valakinek ez új út, akkor sok sikert az első lépésekhez! :)
Mindenki átélte már, hogy a legjobb barátjának gondolt személy hátba szúrta, vagy mocskos módon átverte valahogy, és az emberben a kettős érzelmek annyira zavarttá teszik, hogy nem tudja az illetőt szimplán pofán rúgni egy ilyen eset után; de ez nem is különösebb baj. Nem kell a konfliktus, főleg nem ilyen szinten.
Igazából nagyon fájdalmas helyzet, borzasztóan tudja érinteni az embert, ugyanis egy ellenségünk sem képes rajtunk akkorát ütni, mint a barátaink. Ezeknek az átveréseknek sokkal nagyobb és durvább következményei vannak, mint ahogy sokan gondolják. Ez nem csak annyi, hogy az ember kisírja magát egyszer, aztán kezdődik elölről minden. Sokan elzárkóznak a külvilágtól. Nem képesek többé őszintén bízni az emberekben, mert nem akarnak kockáztatni, és lehet, hogy olyan csodától fosztják meg a világot, amik bennük rejlenek, amitől nem lenne szabad. Mindez átverések következménye lehet.
De megbízni az emberekben nem feltétlen rossz dolog, és még csak nem is nevezném naivitásnak. Lehet, hogy ha nem bízom meg az emberekben, és egyedül próbálom a problémáimat megoldani, akkor biztos, hogy megvédem magam a csalódástól. A szívem egy darabban marad. De magányos leszek. Egy idő után mindenképpen, ha húsz év múlva, akkor is, és ez rávehet, hogy olyan hibát kövessek el, amit nem lenne szabad. Elmulasztok rengeteg embert, és lehet, hogy van köztük néhány olyan, akiben tényleg megérte volna megbízni, de elzavartam a defenzív hozzáállásommal.
Megint nem adhatok ezzel kapcsolatban tanácsot. Nekem is fáj ugyan úgy az átverés, mint nektek, de úgy vagyok vele, hogy inkább csalódjak az emberekben még ezerszer, vagy még többször, de ha van egy, akiben őszintén megbízhatok, akkor ahhoz képest az az ezer semmit nem ér. Sőt, büszkén vállalom a következményeit. Ha pedig nem találok olyan embert, tiszta marad a lelkiismeretem, hogy mindenkinek megadtam a lehetőséget. Hiába fáj rohadtul, én már csak ilyen vagyok.
Sokan úgy gondolják, hogy ha sikeresek akarnak lenni, akkor két út van: Siker - Kudarc, csalódás. Baromság. Ahhoz, hogy elérjük a sikert, rengeteg kudarcon kell átesnünk. Ez teszi majd széppé.
Ezek a kudarcok jelentik az életet.
Értékeljük át magunkban a csalódást és a kudarcot is, valamint a lehetőségeinket is használjuk ki. Amint rájön az ember, hogy legyőzhetetlen, sokkal jobban fog teljesíteni az életben. Az ilyenek, mint én, aggódnak mindenki helyett eleget, és bánkódnak is annyit, mint a világ népessége összesen. Szóval csak pozitívan továbbra is, vagy ha valakinek ez új út, akkor sok sikert az első lépésekhez! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése