Magányos vers

Másfél hónap után sikerült írnom valamit... Gondoltam, megosztom, hátha érdekel még valakit.

Kisegítesz a gödörből,
Ha már erre jársz?
Vagy szíved meg sem rezdül
E szenvedő láttán?
Mit vársz még tőlem?
Mit tegyek?
Szavaim... Neked semmit
Nem jelentenek.
Megmutatnám, ki vagyok
S ki lehetsz Te velem,
De Neked nem hiányzik
Az én életem.
Nem vagyok a lovagod.
Nem is leszek soha
Ezer virág, vérző rózsa
Mit változtatna?
Adnom már nincs mit,
Mi volt, elvitted;
Tartsd meg, míg élsz,
S kérlek; ne törd össze!
Menj tovább bátran
Élted rögös útján!
Napfény, öröm, áldás
Virágozzon lépted nyomán!
Engem most itt hagysz.
Lehet, hogy örökre.
De én hiányod miatt
Már haza sem térhetek.

Menj! S mit kívánsz, kapd meg!
Vagy közel se legyél hozzá!
De soha ne csak kevés kelljen,
Hogy álmod valóra váltsd!

Ó, elmentél? Már
Nem is hallod, mit mondok...
Az én lelkemben magány, bánat
Neked pedig, Kedves, a szívemmel...

Jó utat!