2014
Az utóbbi időszakban megszűntek az olyan bejegyzések, mikor csak szimplán ülök a gép előtt, és pötyögök mindenféle ostobaságot, ami eszembe jut. Talán nem kellett volna elhanyagolnom, de nem voltam olyan lelkiállapotban, hogy ilyeneket is tudjak írni. Most azonban, az év első napján kötelességemnek is érzem, hogy közvetlenül is mondjak valamit, s ne kelljen mindig a mögöttes tartalmat keresni egy-két szutyokban, amit írok.
Véget ért az eddigi legrosszabb év, amit megéltem. S bár nem oldódott meg semmi, mégis reménykedek, hogy az új évben a változás szele hoz majd magával valamit, vagy valakit. Kicsit optimistán kezdek neki 2014-nek, aztán legfeljebb majd csalódok újra. De most nem ez a lényeg. Szóval, véget ért egy újabb év, köszöntések mindenhol. Kivéve nálam. Nem, nem maradtam le a szilveszterről. Igen, tudok róla, hogy már kettőezer-tizennégy van. A köszöntéseket azért mellőzöm, mert nem tekintem fontosabbnak december 31-ét és január elsejét, mint bármelyiket. Ha július 19-től számolunk 365 napot, akkor is eltelik egy év. És nem csak az évek számának változása fontos! Fontosak a hónapok is. Kérdezd csak meg a nőket! Fontosak a hetek is. Egy hét alatt horribilis mennyiségű sört meg lehet inni például. Fontosak a napok. Nem mindegy, hogy péntek van, vagy hétfő. Fontosak az órák, mikor dolgozni kell. Fontosak a percek, mikor dolgozatot írsz. Fontosak a percek, melyeket együtt töltesz a barátaiddal és a családoddal. És fontosak a másodpercek, mert másodpercek alatt hozod döntéseidet, s a pillanatban is szükséges cselekedni... Nem csak egyszer egy évben! Minden nap, minden perc, minden másodperc fontos, és cselekedni kell. Minden másodpercben örülni az évnek kifizetődő. Szerintem legalábbis.
Oké, megünnepeltük, hogy lezártuk az évet. De ne hagyjuk, hogy most 365 nap megint szürkén menjen el! Mindig van mit csinálni, és mindig van rá okunk, hogy csináljuk. És mindig van célunk is, ami motivál.
Szóval fel a fejjel mindenkinek. Szerelemben,szeretetben, sikerekben, Isteni gondviselésben egy boldog és Luimentes 2014-et kívánok e blog olvasóinak, és minden egyes embernek!
(Csak hogy én se maradjak ki)
Véget ért az eddigi legrosszabb év, amit megéltem. S bár nem oldódott meg semmi, mégis reménykedek, hogy az új évben a változás szele hoz majd magával valamit, vagy valakit. Kicsit optimistán kezdek neki 2014-nek, aztán legfeljebb majd csalódok újra. De most nem ez a lényeg. Szóval, véget ért egy újabb év, köszöntések mindenhol. Kivéve nálam. Nem, nem maradtam le a szilveszterről. Igen, tudok róla, hogy már kettőezer-tizennégy van. A köszöntéseket azért mellőzöm, mert nem tekintem fontosabbnak december 31-ét és január elsejét, mint bármelyiket. Ha július 19-től számolunk 365 napot, akkor is eltelik egy év. És nem csak az évek számának változása fontos! Fontosak a hónapok is. Kérdezd csak meg a nőket! Fontosak a hetek is. Egy hét alatt horribilis mennyiségű sört meg lehet inni például. Fontosak a napok. Nem mindegy, hogy péntek van, vagy hétfő. Fontosak az órák, mikor dolgozni kell. Fontosak a percek, mikor dolgozatot írsz. Fontosak a percek, melyeket együtt töltesz a barátaiddal és a családoddal. És fontosak a másodpercek, mert másodpercek alatt hozod döntéseidet, s a pillanatban is szükséges cselekedni... Nem csak egyszer egy évben! Minden nap, minden perc, minden másodperc fontos, és cselekedni kell. Minden másodpercben örülni az évnek kifizetődő. Szerintem legalábbis.
Oké, megünnepeltük, hogy lezártuk az évet. De ne hagyjuk, hogy most 365 nap megint szürkén menjen el! Mindig van mit csinálni, és mindig van rá okunk, hogy csináljuk. És mindig van célunk is, ami motivál.
Szóval fel a fejjel mindenkinek. Szerelemben,szeretetben, sikerekben, Isteni gondviselésben egy boldog és Luimentes 2014-et kívánok e blog olvasóinak, és minden egyes embernek!
(Csak hogy én se maradjak ki)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése