A pszichológus zenetára (2.): Ren - Hi Ren

 

Határozottan úgy tűnik, hogy tényleg lett második része a sorozatnak, ezen pedig én sokkal jobban meg vagyok lepődve, mint te valaha leszel. Örülök, hogy itt vagyunk. Mármint, hogy te is és én is. 

A következő dal a szériában nem csak egyszerűen nem irreleváns a mentálhigiéné szempontjából, hanem kifejezetten arról szól. Egy olyan tehetséges és fiatal előadónak (esetében bátran használható a művész kifejezés is) köszönhető ez az alkotás, akinek elég sok démonnal kellett szembenéznie az élete során. Ez már önmagában mindannyiunk számára remek alap az azonosuláshoz, ebben a számban pedig egy ilyen démonnal való csatározását láthatjuk. 

Ren - Hi Ren

Hallgatásához célszerű felütni egy szöveget, ugyanis bármennyire jó a zenei alap (szerintem), a lényeg a szavakban van. Megkönnyítem a dolgodat, és bemásolom: 

"Hi there Ren, it's been a little while, did you miss me?

You thought you'd buried me, didn't you? Risky

'Cause I always come back, deep down, you know that

Deep down, you know I'm always in the periphery

Ren, aren't you pleased to see me?

It's been weeks since we spoke bro, I know you need me

You're the sheep, I'm the shepherd, not your place to lead me

Not your place to be biting off the hand that feeds me

Hi Ren, I've been taking some time to be distant

I've been taking some time to be still

I've been taking some time to be by myself

Since my therapist told me I'm ill

And I've been making some progress lately

And I've learnt some new coping skills

So I haven't really needed you much, man

I think we need to just step back and chill

Ren, you sound more insane than I do

You think that those doctors are really there to guide you?

You've been through this a million times

Your civilian mind is so perfect at always being lied to

Okay, take another pill boy

Drown yourself in the sound of white noise

Follow this ten-step program, rejoice

All your problems will be gone! Fuckin' dumb boy

Nah, mate, this time it's different, man, trust me

I feel like things might be falling in place

And my music's been kinda doing bits too

Like I actually might do something great

And when I'm gone, maybe I'll be remembered

For doing something special with myself

That's why I don't think that we should talk, man

'Cause when you're with me, it never seems to help

You think that you can amputate me?

I am you, you are me, you are I, I am we

We are one, split in two that makes one, so you see

You got to kill you if you wanna kill me

I'm not left over dinner, I'm not scraps on the side

Oh, your music is thriving? Delusional guy

Where's your top ten hit? Where's your interview with Oprah?

Where are your Grammies, Ren? Nowhere!

Yeah but, my music's not commercial like that

I never chased numbers, statistics or stats

I never write hooks for the radio, they never even play me

So why would I concern myself with that?

But my music is really connecting

And the people who find it, respect it

And for me, that's enough 'cause this life's been tough

So it gives me a purpose I can rest in

Man, you sound so pretentious

Ren, your music is so self-centred

No one wants to hear another song about

How much you hate yourself, trust me

You should be so lucky, having me inside you to guide you

Remind you to manage expectations

Provide you perspective, that thing you neglected, I get it

You wanna be a big deal, next Jimi Hendrix? Forget it

Man, it's not like that

Man it's just like that, I'm inside you, you twat

No, it's not man, you're wrong, when I write, I belong

Let me break the fourth wall by acknowledging this song:

Ren sits down, has a stroke of genius

He wants to write a song that was not done previous

A battle with his subconscious - Eminem did it

Played on guitar

Plan B did it

Man, you're not original, you criminal, rip-off artist

The pinnacle of your success is stealing other people's material

Ren, mate, we've heard it all before

Uh, "she sells seashells on the sea shore"

Fuck you, I don't need you, I don't need to hear this

'Cause I'm fine by myself, I'ma genius

And I will be great, and I will make waves

And I'll shake up the whole world beneath us

That's right, speak your truth, your fuckin' God complex leaks out of you

It's refreshing to actually hear you say it instead of downplay it

"Ugh, music Is all about the creative process and if people can find

Something to relate to within that, then that's just a bonus"

Fuck you, I'ma fuckin' kill you, Ren

Well fuckin' kill me then, let's fuckin' have you Ren

I'm a do it, watch me prove it, who are you to doubt my music?

'Cause I call the shots. I choose if you die

Yeah, I call the shots, and so I who choose who survives

I'll tie you up in knots when I'll lock you inside

News flash

I was created at the dawn of creation

I am temptation, I am the snake in Eden

I am the reason for treason, beheading all Kings

I am sin with no rhyme or reason

Sun of the morning, Lucifer, antichrist

Father of lies, Mephistopheles

Truth in a blender, deceitful pretender

The banished avenger, the righteous surrender

When standing in-front of my solar eclipse

My name it is stitched to your lips, so, you see

I won't bow to the will of a mortal, feeble and normal

You wanna kill me? I'm enteral, immortal

I live in every decision that catalysed chaos

That causes division

I live inside death, the beginning of ends

I am you, you are me, I am you, Ren

Hi Ren, I've been taking some time to be distant

I've been taking some time to be still

I've been taking some time to be by myself

And I've spent half my life ill

But just as sure as the tide starts turning

Just as sure as the night has dawn

Just as sure as rainfall soon runs dry

When you stand in an eye of the storm

I was made to be tested and twisted

I was made to be broken and beat

I was made by His hand, it's all part of His plan

That I stand on my own two feet

And you know me, my will is eternal

And you know me, you've met me before

Face to with a beast, I will rise from the east

And I'll settle on the ocean floor

And I go by many names also

Some people know me as "hope"

Some people know me as the voice that you hear

When you loosen the noose on the rope

And you know how I know how I know that I'll prosper?

'Cause I stand here beside you today

I have stood in the flames that cremated my brain

And I didn't once flinch or shake

So cower at the man I've become, when I sing from the top of my lungs

That I won't retire, I'll stand in your fire, inspire the weak to be strong

And when I am gone, I will rise, in the music that I left behind

Ferocious persistent, immortal like you, we're a coin with two different sides"

A zenei alap - ergo az egy szál gitár - klasszikus beütésű. A harmóniába vegyülő out of key (skálába nem passzoló) hangok, azokra érkező nyújtások elkezdik megalapozni a disszonanciát, ha esetleg a zenéhez tartozó videó nem tette volna meg eddig. Ugyan ez a következő hangszer (az emberi hang) belépésekor is megfigyelhető, a majdnem ismétlődő dallam első része kifejezetten kellemes, a második alkalommal viszont félhangnyi lépések vannak beszúrva a melódiába, amitől az egész kicsit hátborzongatóvá válik.  

Eddig tehát kétféle hangulat, egy kellemes és egy kellemetlen az, ami közvetítésre kerül, és ez a két hangulat váltakozik. 

Hi Ren

Hangzik a köszönés. A hang enyhe torzítása, és a benne lévő feszültség egy agresszívabb személyre utal (szubjektív, természetesen), ahogyan a szöveg is ráerősít erre a visszakérdésekkel, provokatív megnyilvánulásaival, erősítve a gondolatot, hogy márpedig ő mindig itt lesz. A mindig pedig Ren életének végéig érvényes. 

Hi Ren

A nyugodtabb, félénkebb hang szinte udvariasan tartaná a távolságot. Az agRenszív én egy ideje nem jelentkezett, de egyszer minden jónak vége szakad. 

Egy negatív, kontrolláló én, ami a javulás, fejlődés hatására eltűnik, nem szűnik meg létezni. És amint bal lábbal kelünk, szerezhet annyi erőt, hogy újra harcolni kezdjen az irányításért. 

Tényleg ennyire reménytelen lenne a helyzet? Nincs menekvés? 

Később válaszolok ezekre a kérdésekre. 

Az első két versszakból (megtárgyaltuk, hogy az instrumentális rész alapján akár hamarabb is) kiderülhet, hogy mi történik: Ren önmaga egy sötét verziójával vitatkozik, aki le akarja őt rántani a mélybe, diszkreditálni akarja minden eddigi sikerét (,,Where's your top ten hit? Where's your interview with Oprah? / Where are your Grammies, Ren?"), a céljait (,,You wanna be a big deal, next Jimi Hendrix? Forget it"), a törekvéseit (,,You think that those doctors are really there to guide you?"), a képességeit (,,Your civilian mind is so perfect at always being lied to"), a kreativitását (,,A battle with his subconscious - Eminem did it") - gondolhatnánk elsőre, talán másodikra is. 

A harmadik versszakban viszont már megjelenik az igazi megfejtés: 

,,You think that you can amputate me?

I am you, you are me, you are I, I am we

We are one, split in two that makes one, so you see

You got to kill you if you wanna kill me"

Ezzel az előadásmóddal kifejezetten ijesztőnek hathat ez a gondolat. Valami negatív, sötét, levakarhatatlan folt, egy szüntelenül pofázó agresszív kritikus üvölti a fülünkbe, hogy soha nem fogunk tőle megszabadulni. 

És ahogy a harc halad előre, egyre hangosabb, és egyre durvább - "jó" Ren gyilkossággal fenyegetőzik, "rossz" Ren provokál, és végül szembekerül a támadással, melyben a pokol kapui mögé próbálják őt zárni. 

Sikertelenül. 

A végtelen hatalomról való biztosítás mindkét fél részéről megtörténik, de mindketten ugyan azzal zárják a monológot: egyek vagyunk. 

Ren a dal után még tart egy saját monológot a dal lényegéről, eddigi tapasztalatairól, amit érdemes megnézni. Ennek a szövegét azért nem másolom ki, mert nem tartom az alkotás szerves részének. 

Nem kell mentális betegséggel rendelkezni ahhoz, hogy maró, szükségtelenül agresszív, dühös kritikával, megvetéssel fordulj magadhoz életed bizonyos területein. Jó esélyt látok arra, hogy volt is ezzel tapasztalatod; érezted reménytelennek a "gyógyulást", a megváltást, mert valami sötétség mindig ott fog maradni, és érezted úgy, hogy soha nem lesz jobb. 

,,Tényleg ennyire reménytelen lenne a helyzet? Nincs menekvés?"

Nos, igen. 

És ez így van jól. 

Kettő megközelítést tudok nyújtani az ilyen vitákhoz. Régóta gondolkodok azon, hogy melyiket írjam ide, ezért inkább egyiktől sem fosztalak meg. Már csak azért sem, mert nem zárják ki egymást. 

Egy:

A bennünk kialakult énrészek nem véletlenül jöttek létre, és nem logikátlanul. Megjelenésük, viselkedésük lehet fájdalmasan haszontalan (jobb esetben), de soha nem értelmetlen. Azért jöttek létre, mert szükség volt rájuk. Mert amit nyújtanak, az védelmet biztosíthatott bizonyos dolgokkal szemben. 

,,You should be so lucky having me inside you to guide you / Remind you to manage expectations"

Mert - bár drasztikus és rossz eszközökkel -, de ez a rész védeni akar. És ha megpróbáljuk őt kizárni, erőteljesebben fog küzdeni, mert nincs meggyőzve arról, hogy más el tudja látni a feladatot, amit ő lát el. Hogyan is lenne meggyőzve, ha nem tárgyalunk vele, hanem rácsapjuk az ajtót?

Ez az entitás egy és ugyan az, mint a másik. Szándékaikat tekintve egyikőjük sem rossz. 

Nagyon nehéz egy agresszív, hangos, kritikus hangra megértéssel és nyugodtan reagálni. Emberek vagyunk, nem baj, ha nem megy minden alkalommal, sőt, az se, ha nagyon ritkán. Pedig ez a megoldás: elfogadni, hogy létezik, biztosítani arról, hogy végre valaki őszintén megérti, és felvázolni az alternatív tervet, aminek céljával ő is egyetért. 

Csipkebokor: 

“Minden olyan személyes és kollektív pszichikus diszpozíció összessége, amelyet nem élünk meg, mivel összeegyeztethetetlen tudatosan választott életformánkkal –autonóm részszemélyiséggé szerveződik a tudattalanban.”

Ezt az autonóm személyiségrészt hívjuk árnyéknak, amit Carl Gustav Jung nevezett el. 

Minden, ami szöges ellentéte annak, ami lenni akarsz, az érem másik oldala, a haladásod akadálya, a fényed sötétje, a hangod csendje, az adományod haszna. Ami ott van minden káoszt hozó döntésben. 

Jung elképzelése szerint az árnyék annál nagyobb kontrollal rendelkezik az ember felett, minél kevésbé tudatos a léte. Az érem másik oldalának léteznie kell. És ha ezt nem vagyunk hajlandóak beismerni, addig esélyünk sincs arra, hogy teljesek legyünk. Mert minden lekapart réteg alatt újra ott fog mosolyogni, egészen addig, ameddig maga az érem nem tűnik el. 

Ren rátapintott erre az örök dinamikára, és megfejtést is kínál; a lazulást, és az elfogadását annak, hogy ember vagy. Mindezt egy olyan dalba csomagolva, ami jó eséllyel erőteljesen rezonál az emberrel. 

Megjegyzem, sokáig nem tudtam, hogyan álljak ahhoz a részhez, mikor a dal önmagát kritizálja. Azért, mert ezzel megfosztja a közönséget attól, hogy ezt a kritikát felhasználja, hiszen azzal automatikusan a "rossz" Ren, az Ördög pártjára állsz. 

Ugyanakkor hinni akarok abban, hogy nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ekkora - számomra - bénító félelemmel járó rész megjelenjen a dalban, és ez inkább erről a lépésről szól, nem pedig arról, hogy "ne támadjatok". Szóval örülök, hogy benne van. 

Te mit gondolsz?