A pszichológus zenetára (1.): JINJER - Pisces

    Mielőtt bármibe is belekezdenék, tartozom egy magyarázattal a címmel (meg az egész bejegyzéssel) kapcsolatban. Ha anélkül is maradnál, külön köszönöm. 

Nem sok dologhoz értek kifejezetten, és minél jobban értek hozzájuk, annál kevésbé érzem magam kompetensnek bennük, ami elméletileg normális, én meg elfogadom. Viszont ezzel a két dologgal szívesen foglalkozom nyilvánosan is, és szívesen kapcsolom őket össze - ez a bejegyzés ennek az összefonásnak az egyik kísérlete. A két dolog (szemfülesebbek a címből feltehetően már rá is jöttek) pedig a pszichológia, és a zene. 

   Szóval létrehozok egy sorozatot (igen, ezt most tényleg... remélem), amiben számomra kedves, a pszichológia és mentálhigiéné szempontjából nem irreleváns nótákat mutatok be, beszélek róluk egy kicsit, te pedig lehet találsz valamit, ami pont neked/hozzád/rólad szól. 

A zene lehet terápiás jellegű. Egy dal önmagában ehhez talán kevés, de ahhoz bőven elegendő, hogy hatására meghozz egy fontos döntést az élet és önmagad mellett. Több olyan muzsika lesz ebben a sorozatban, aminek hatására én álltam a magam oldalára. Ha ezt tudom számodra biztosítani, vagy azt, hogy találsz valamit, ami nagyon tetszik, és élvezettel hallgatod életed hátralévő részében, akkor örülök.

    DE ha csak érdekel, hogy hogyan látom én azt a zenét, amit te is ismersz, ismételten csak azt tudom mondani, hogy üdvözöllek. 

Egyelőre a könnyebb utat választom és írott formában tervezem vezetni ezt a kis (számomra) szórakoztató projektet, de erőteljesen játszom a gondolattal, hogy videókat (is?) készítek ugyanennek a sorozatnak a részeként. Ha van bármilyen gondolatod erről, mondjuk szívesen megnéznéd, ahogy kínosan nem beszélek rendesen egy kamerába miközben valami megy a háttérben, akkor írd le nyugodtan. 

Szóval, egy hosszabb felvezetés után a mai menü: 

JINJER - Pisces

Relatíve ritkának tekinthető, hogy egy dal közben annyira meglepődjek, mint ahogyan első hallgatásra történt ennek az esetében. If you know, you know... Ha nem, akkor szerintem itt az ideje megnyomni a play gombot. 

A szövegben is megemlített kettősséget a zenei alap szerkezetében és dallamában is támogatja, a lágy akkordokat súlyos riffek, a szirénéneket velőtrázó üvöltés váltja, a ritmusváltások pedig pont annyira kiszámíthatók, mint a patakban úszó pisztráng mozgása - feltéve, ha nem horgászként vagy medveként tengetted az elmúlt három életedet.

A szöveg kétharmadát az asztrológiát kedvelő énekesnő írta saját csillagjegyéről, ezzel együtt önmagáról más, halak jegyű embereknek. Véleménye szerint a csillagjegy szülötteinek nehéz az élet, ugyanis minden csillagjegy tulajdonságait ötvözik magukban, megosztott személyiségrészekként, amiből van 12, tehát egy focicsapat egy cserejátékossal. Mindezzel ráadásul úgy kell megküzdeniük a halaknak, hogy nagyon érzékenyek ehhez a világhoz és valósághoz. 

A szöveg maradék részében a basszusgitáros segédkezett, aki - megértve az eredeti feladatot - az énekesnőről kezdett el írni a saját szemszögéből. Az utolsó sor leírásakor döbbent rá, hogy akiről valójában szól az általa írott rész nem más, mint ő maga. Kitalálod a csillagjegyét? :) 

Sokkal több magyarázatot nem kapunk az alkotóktól, szóval innentől kezdve bármi, ami elhangzik a szöveggel és annak értelmezésével kapcsolatban saját és szubjektív. 

"Step forward and meet a new sunrise

A coward is shivering inside

Today I'll be a friend of mine

Who swallows suffering with smile

I drew a different reality

With unconditional loyalty

Ego hardly can be piqued

'Cause I'm selfless"

Egy önjellemzés, fókuszban az alkalmazkodás, és konfliktuskerülés. Az inkább saját valóságát megalkotó, rettegő entitás, aki a feltétel nélküli hűség címszó alatt úgy barátkozik önmagával, hogy mosolyogva nyeli le önnön szenvedését. 

Ha utána nézünk a csillagjegy tulajdonságainak, az erőteljes empátia, az érzékenység minden jellemzésben megtalálható. Ahogyan az is, hogy akkor is próbál segíteni másoknak, ha ez már számára jelentős kellemetlenséget okoz, emiatt könnyen ki lehet őket használni (ezt a gondolatot észben tartanám, később még lehet, hogy előjön). Ez a (nem negatív értelemben vett) mártírlét szintén érzékelhető a szövegből. 

(A versszak és a refrén között lévő instrumentális átvezető egy kérdésnek hangzik, négyszer elismételve. Te mit gondolsz?)

"Scale armour blaze

Virgin innocence

One being brings life

Another runs for death"

(Ez a dal refrénje)

Ennek az érzékeny entitásnak a potenciálja az, amit a belül viaskodó énrészek kamatoztatni, vagy elfecsérelni tudnak. 

Nagyon fontos, hogy az ember ráébredjen arra, hogy van benne erő, a felszín alatt, talán még érintetlenül, a bingelt youtube videók és mindösszesen túlélt napok vizében. Ezt az erőt viszont nagyon nehéz felhasználni, ha azt érezzük, hogy a belső konfliktusaink tőlünk függetlenül rángatják őt föl s alá ebben a patakban. Egy idő után hívógatóvá válik a felszíni napfény. 

,,No promises I ever give

Don't rely on me and I won't deceive

The beginning or the end you can't tell

When I wave my fin and shake my tail

I grew in different normality

With unblamable morality

Hooks and nets are there for me

But I'm skittish"

Az önjellemzés folytatódik, ellenben egy teljesen más karakterről kapunk képet. Abból a kevés magyarázatból kiindulva, amit az alkotóktól kaptunk, én azt veszem ki, hogy az egymástól eltérő személyiségrészek meglétét mutatja be. Ez a perszóna nehezen egyeztethető össze a korábbi, önzetlen segítővel. Egy szolid refrénnel - ami már nem lep meg semmit - ér véget a szekció, és belépünk egy, a korábbiaktól valamelyest eltérőbe. 

"A Neptune's child shivering inside

Drowns in the liquid gold

Cherished his life to the underworld

Meet me flashing when winter cries"

A Spiritful bejegyzése alapján a halak uralkodó bolygója a Neptunusz, mely ,,ködbe sodorja a Halakat, s nem látja tisztán, hogy mi igaz és mi nem"(emlékszel, mikor azt mondtam, hogy egy infót raktározz el későbbre? Tedd hozzá ezt is, kérlek). "Ezért a Halak gyakran a képzeletére hagyatkozik, hogy átvészelje a mindennapokat"(azt akarja mondani, hogy megrajzolja a saját valóságát?)

"Pisces swimming through the river

All their life against the stream

Searching for a hook to catch on and see their sun beam

Then suffocate in painful tortures

On cutting tables of callous men

Under a knife of handsome butchers

Emeralds are ripped away

Emeralds are ripped away

Emeralds are ripped away

Emeralds are ripped away"

Egy kétségbeesett, szorongással átitatott szekció, ahol a halak úszik szemben az árral, hogy megpillanthassa a felszín ragyogó napsugarát, belekapaszkodva bármibe, ami elviszi oda. 

És meg is érkezik az ígéret - emlékszel még a korábbi dolgokra? - kegyetlen emberek által vízbe dobott horog formájában, amivel kirángatnak a folyóból, és felvágva, pikkelyeitől megfosztva végzi. Az ének tökéletesen összhangban van a szöveggel.

(Az utolsó sor négyszer hangzik el. Ilyen rövid szekciók ennyire hangsúlyon egyszer kerülnek megismétlésre, az első versszak és az azt követő refrén között, ott is számszerint négyszer. Nem gondolom ezt tudatos tervezésnek, DE ha nem is az, érdemes lehet eljátszani azzal a gondolattal, hogy mi van akkor, ha ez a válasz arra a kérdésre? És akkor mi a kérdés? - De ez már tényleg csak érdekesség.)

The end

Felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen, szemmel láthatóan nem pozitívan végződő dal hogyan kerülhet fel erre a listára. 

Könnyen. A megoldás beteges keresése lehet kontraproduktív bizonyos érzelmek és élethelyzetek esetén. A bennünk élő különböző részeink harcai nehéz szituációkban, traumák után, krízisek közben néha felfoghatatlan nagy frusztrációt és fájdalmat tudnak okozni; döntésképtelenül állni, mikor egy részünk visszafelé húzna az időben,  egy másik csak újra akarja játszani a Bloodborne-t, a harmadik ki sem kelne az ágyból, mi pedig - mivel haladnánk előre - üvöltözünk ezekkel belül, még tovább taszítva őket a dermedtség állapotába. Engednünk kell magunknak, hogy ezeket a negatív érzéseket átéljük ahhoz, hogy fel tudjuk dolgozni a történteket. És ha nem zárkózunk el a különböző énjeink vágyai elől, hanem oda tudunk rájuk figyelni, és empátiával tudjuk kezelni őket, akkor dűlőre juthatunk egy produktívabb megküzdési stratégia érdekében. Így tudjuk felhasználni azt a potenciált, vagy erőt,  ami lehetővé teszi az úszást a megfelelő irányba. Máskülönben csak kétségbeesetten kapkodunk, hogy megláthassuk a napot, és az első csillogó tárgyat fogjuk megragadni. A következő pillanatban pedig az élet egyik hamis kiútjának horga tépi a szájpadlásunkat. 

Szóval ha félsz, vagy szenvedsz az átverésektől, a saját döntésképtelenségedtől, attól, hogy túl sokat adtál és semmit nem kaptál vissza, tombolj egy nagyot a Jinjer-rel. 

Elvégre (és ez a legjobb érvem mellette), Tatiana (az énekesnő) és Eugene ezért írták ezt a dalt. Neked. És sok másik embernek - függetlenül attól, hogy halak vagy rákok vagy ikrek -, hogy érezd: nem vagy egyedül. 

Remélem, ez a félig-meddig teszt verzióban lévő kis szösszenetet nem tekinted teljes időpazarlásnak. Ha bármit gondolsz, szívesen meghallgatom. És ha zenét javasolnál a sorozatba, azt is fogadom :)

JINJER