Meghalni

Magamra hagyott a szél.

Nem fújja már hátamat,

És ha néha visszatér

Gonoszul az arcomba csap.

Csak ő maradt nekem pedig

Haldokló estéimen,

Szerettem dideregni

Ha átölelt hidegen.

S eltűnt most ő is,

Hogy végre meghaljak. 

Néma sikolyom rohan csak

A magányos éjszakában.

Telnek vérrel a lapok

Szívem szomorú teraszán. 

Közben füstös lehelet nyögi el

Utolsó, bús imám. 

Vidd virágaim messze

Még egyszer, fagyos szellő. 

Had sírjam el utoljára,

Hogy hervadt el a jövő.

És ha majd elfújtad

Sorban a virágokat

Gyere vissza a lelkemért,

És vidd azt is, amim maradt.