Újra ősz

Újra ősz van. Újra meghal minden.

Olyanná válik a táj is, mint a lelkem,

S ahogy sétálok az erdőben

Szomorúan elmerengek, 

Mi veszett el a nyáron

És mi hagyja, hogy éljek? 

A lombok sírján egyedül lépkedek.

Fáradt lelkem örülne, ha köztük lehetne.

Testem gyenge. Pihenni szeretne

Mielőtt harcát veszítve

Arccal a porba hullna

A halálba merülve. 

Itt tartunk most - egy golyóval szemben

Állok, remélve; talán a vége szebben

Zárul. Ha kijönne belőlem,

Amit mondanom kellene,

S Belőled mit szeretnék

Hallani előtte. 

Közel a vég. Ez volt minden bennem.

Virágot szórtam a nyáron, már eltűnhetek. 

El is tűnök, csak egy hang legyen

Ami hívni, szeretni mer;

Csak szólnál Rám még egyszer,

Hogy meghalni se merjek. 

Várom a hangod az ősz csendjében. 

A jelet, hogy van itt mit tennem, vagy keresnem. 

Az életed, mit adnál nekem,

Ahogy én az enyém Neked,

Mielőtt én meghalnék

Még boldog lehessek. 

Újra ősz van. Újra meghal minden.

Olyanná válik a táj is, mint a lelkem.