Halkuló dallamok

Csendes a környék.

Halkulva búcsúztak a szomorú dallamok

Egyedül hagynak ők is,

Én meg csak hallgatok.

Csak hallgatok, hogy halljak

Egy hangot - bármit, ami hív, szólít,

Mi nem beéri velem

Hanem csak engem áhít. 

Nincs ilyen hang.

Nem is volt sohasem

Nem tudom, honnan,

Mégis ismerem

Szeretni akarom

Lázasan és forrón,

Tudva, hogy élek,

Nem csak álmodom

De elveszve állok,

Reményt sem szégyellve,

Hogy egyszer majd hívsz

Mielőtt végleg elmegyek