Rezignálva

Lassan kúszik fel az égre a Nap,

Hideg szelét leheli az Isten,

Szivart tartó gyenge kezem

Csak csöndesen remeg.

Ajkam pedig imát rebeg,

Hogy mennyire hiányzol itt.

Hangom a szellő semmibe viszi,

Múlt szárnyim tépi ki.

Csak itt állok, emlékezve

Valamilyen boldogabb időre

Mit tán nem is láttam, éreztem

Mégis szikrázik lelkemben.

Hallva ezt a Nap rámmosolyog.

Tüzét testem helyett szívembe oltja,

Az mégis zúg, bánatosan

Szavait a Semmibe ontja,

Mert a hiány elér ide

S Te sem hagysz nyugodnom!

Testem a mennyben van 
Szívem a Pokolban dobog