Rímekkel az új évbe

Eljött e szomorú évnek a vége.

Sokszor éreztem; ezt talán meg sem élem

Vagy talán meg sem érdemlem

A tiszta lapot, fénybe nézve. 

Azt hittem,  majd ma Veled leszek;

Didergő éjjel két szemed melegíthet

Együtt múlik az év és az éjszaka

Így ázunk az esőben kacagva. 

Részegen, nevetve, fáradtan térünk haza

Egymást örökre szeretve, csókolva

Szív alakú szendvicset készített

Szerelmünk, melynek karjaiban halunk meg

A szobában egymás lelkére találunk;

Tudjuk: ott van a mi otthonunk. 

S ha nagyon elgyengít a sötét éjjel

Egymás ölében, boldogan alszunk el.

Reggel a Nap arany sugara ébreszt,

Édes mosollyal nyitva ki szemed.

Vállamra hajtott fejjel pihensz,

Végül megköszönöm gyönyörű zárását az évnek. 

Mindez csak unott mámorom egy képe

Pultnál ülve, félrészegen sem felejtetlek Téged.

Reszketve gondolok szép, régi terveimre - 

Mert magányos az év legelső éjjele.