Nappal

Naiv hajnali Napsugár

Mért sütsz rám minden reggel? 

Mért nem hagyod testem,

Lelkem sötétben rohadni el? 

Miért nem zárhat ki Téged

Semmi a szobámból? 

Miért szakítsz el folyton

Rég várt halálomtól? 

Átfénylesz felhőkön;

Had lássam boldogságod,

Hogy azzal kínozz

Míg életemet bánom

De nem vagyok dühös Rád.

Erőt, reményt adsz reggel,

S fényben várhatom Veled,

Hogy egyszer hazatérhessek.