Egy unalmas esti várakozáskor

Fájó köd ölel át
Csillagokkal éjszaka; 
Tán vezényszóra vár.

Csendes erre minden.
A holtak városában 
Magasra szó sem reppen

Nem lát át rajta szem - 
E lidérces világon, 
Mégis sokat mond nekem

Bújával súg fülembe
Ez őszi, alvó táj 
Magányban figyelmeztet

De óh! - Nem figyelek rá. 
Hagyom lelkem szenvedni,
Át csak a bűntudat jár

Magával ragad engem is
A bánatom vidéke
Hiába vágy repülni:
Lelkem nyeli el örökre.