Feladatunk

Ugyebár a tegnap megjelent, pár soros kis olvasnivalóm adott egy alap képet arról, hogy én mit tartok igazi költői és írói hivatásnak.
  Egyértelműen szórakoztatjuk magunkat az írással. Megkönnyebbülünk, ha kiadjuk a felgyülemlett feszültséget, ezzel máris munkát adva a buzgó irodalomtanároknak és az amatőr ifjaknak, akik elemezni kezdik gondolatainkat.
  De csak ennyi lenne? Nekünk, akiknek szavára hallgatott a nép évezredeken át? Akik századokig tanítottak, most poros, olcsó, vagy éppen nem túl olcsó regényeket írjanak, melyet az unatkozó már csak az alkotó neve miatt vesz? Persze. Így is hozzáállhatunk. Néhány fiatal így is sikeresen divatot csinált az interneten az írásból, kigúnyolva ezzel a világ egyik legszebb dolgát, kigúnyolva minket, írókat. Mi szépen elvonulunk, extrák, szavak, és eszmék nélkül. Hát nem!
A nép már azt sem tudja, hogy kell neki lelkitámasz; emberek, akik művekkel úgy kritizálják az államot, hogy még a hívei is szégyelljék magukat. Annyira elveszett a tömeg, hogy már észre sem veszi magát.
  Ha pedig nem tartana igényt egy ilyen nagypofájú, tökéletlen senkiházira, aki nem fél a következményektől, akkor a senkiházi jön magától is.
Itt a nevelő. De mire neveljen? A kor, amiben élünk, olyan semmilyen. Nem egységes. Felesleges hát a kor jegyei által beszélni, mert ennek a kornak egyetlen jele a hülyeség.
Neveljen tettekre! De mégis mi a tett? Lázadjunk, és ültessünk diktátort a trónra? Legyen anarchia esetleg? Vessük el mindkettőt; nem ez a megoldás. A Tett nem kell, hogy nagy legyen. A nevelő az eszméit meséli, hogy annak megfelelően buzduljanak tettre az emberek. Eszméit, hogy legalább megpróbálja megteremteni a szerinte tökéletes világot.
Mit akarok? Ezt kérdezitek, ugye? Mit akar, ez a hosszú hajú, senkiházi bunkó? Mit akarok? Embereket. Embereket, akik annyira szeretik egymást, mint saját magukat. Világot, ahol a skinhead kézen fogva viszi játszani a néger gyereket a parkba. Kapcsolatokat, ahol az emberek hűségesek. Életet, ahol nincs korrupció. Lelkeket. Szeretetteljes lelkeket mindenhol.
Hogy mi ez az egész? Ez a világ, amit nem a pénz irányít. Egy hosszú hajú, nagypofájú, tökéletlen senkiházi világa, ahol élni szeretne haláláig.
Mi ebben a lehetetlen?