M3gan meg a megannyi meganság

 

Minden egyes alkalommal, mikor moziba megyek (évente ~2 alkalom) túlteng bennem a vágy, hogy mivel mos'már popkulturális szempontból elképesztően művelt vagyok, írjak valamit arról, amit láttam. Próbálom mindezt úgy tenni, mintha bármiféle szakértelmem volna az élet ezen területén, ami azért kellemetlen nekem, mert tíz évvel ezelőtt se hitte el senki, hogy így van (okkal). Sebaj. 

Kötelességemnek érzem, hogy szóljak a SPOILERekről. Ezeket külön nem fogom bejelenteni, mert csak. Meg amúgy se hiszem, hogy ebből a filmből le lehet lőni bármit. 

A játékidő nem sokkal több másfél óránál (nem is érződik többnek), ez elég hosszú idő annak az üzenetnek, hogy ,,teknológija rósz". Najó, gúnyolódok. Nem olyan rossz az, ha az ember tudatosan, felelősséggel használja vagy tolja a vívmányt a gyerek orra elé, vagy dolgozik olyan cégnél feltalálóként (igazából bármiként) ami eladja annak, aki a tolja a vívmányt a gyerek orra elé. Amúgy ennyi, azt hiszem. Az üzenet. Legalábbis egy része. 

A tabletjét az anyja (akit apuval együtt nagyon gyorsan megöl egy félőrült hókotró) szerint sokat nyomkodó kislány (van neki neve is, biztos Meganka) a nagynénje, Mérnökleány Megan keze alá kerül, akinek kicsit kevesebb szociális érzéke van itt, mint a Get Out-ban. Mondjuk itt nem öl meg senkit. Közvetlenül. Bár ezt majd később kellene felhoznom. Semmi nem megy simán, ahogyan ez egy karrierjét - mint gyerekjátékokat tervező és programozó mérnök - bármi más elé helyező teremtmény esetében, akit anya szerepbe kényszerít az élet egyáltalán nem meglepő. Azt mondjuk megértem, hogy a gyűjtői kiadásos játékait nem akarja odaadni senkinek a kezébe. Pláne nem felbontva. A világ legítélkezőbb pszichológusa, M. Egan viszont - aki pont felügyeli őket meg foglalkozik Megankával -,  nem igazán érti meg, szóval ítélkezik. Fontos momentumok. Na mindegy. 

Annyira nem megy jól Mérnökleány Megannak a Megankázás egy darabig, hogy az ember akár egy The Office évad kellős közepén is érezheti magát néha, de aztán a véletlen folytán kiderül, hogy Megankának nagyon tetszenek Mérnökleány Megan találmányai, szóval a pincéjében pár perc alatt elég felelőtlenül össze is dobja M3gant, aminek a gyártási költsége 10.000 dollárszok (ne számold ki). A pincéjében. 

Igen, a pincéjében.

Aztán kezdődnek a gondok. A történet nem lesz bonyolultabb, a felelőtlenül megtervezett M3gan nagyon jóban lesz Megankával, akit meg akar védeni, de mivel erkölcsileg nem annyira übermensch, mint bármilyen más szempontból, végül - x mennyiségű gyilkosság után - Mérnökleány Megan és Meganka likvidálja. Happy end. 

Ha megkérdezik, hogy miről szól a M3gan, ez a legelső válasz, ami eszembe jut. Ezzel nem is hazudok. Maga a téma viszont rejteget további dolgokat; vagy legalábbis bele lehet magyarázni szimbólumokat, utalásokat. Én ezt fogom most tenni, de csak azért, mert őszintén remélem, hogy aki tud ennyi pénzt szerezni egy üzleti-művészi (én szeretném legjobban, hogyha a két szó sorrendjét fel lehetne cserélni 2023-ban) alkotás megvalósítására, annak rendelkeznie kell azzal a tudással, ami szükségeltetik ezeknek a szimbólumoknak a szándékos elhelyezéséhez. 

A Megan név több dolgot is jelenthet. Ezek közül az egyik az igazgyöngy (mely úgy keletkezik, hogy bizonyos puhatestűek a szervezetükbe jutott idegen anyagok ellen védekeznek, a nyálkahártyájuk egy meszes anyagba betokozza ezeket). Egy másik az erős (mind a kettő görög eredetű), egy harmadik pedig a héber magen szót tekinti alapnak, ami pajzsot jelent. Ugyan Mérnökleány Megan még az én igen szegényes biológiai ismereteimmel sem nevezhető puhatestűnek, de vélek felfedezni némi hasonlóságot a jelentések és a helyzete között: bekerül egy félig-meddig idegen életforma az eddigi életterébe, ami igencsak kizökkenti a komfortzónájából, ellenben egy szerelemprojektje úgy néz ki, segítene a helyzet kezelésében, szóval megteremti ezt az erős létformát, akit arra programoz be, hogy védje meg (mint egy pajzs) az ő Megankáját. Hm. 

Korábban egész véletlenül (aha) megemlítettem az übermensch kifejezést. Bár az elmúlt néhány hétben hosszú órákat szenteltem Nietzsche filozófiájának (ezúton is köszönöm Amundnak, aki e gondolatot elindította bennem, ami nélkül ez az iromány se irománykodna itt), még bőven a sötétben tapogatózó állapotban, de azért valahogy a M3gan és az emberfölötti ember közötti kapcsolat automatikusan ugrott be. 

"Hirdetem néktek az emberfölötti embert. Az ember olyas valami, a minek fölébe kell kerülni [...] Mi a majom az embernek? Nevetség avagy fájdalmas szégyen. És kell, hogy ugyanez legyen az ember az emberfölötti embernek: nevetség avagy fájdalmas szégyen." A létrehozott igazgyöngy olyan képességekkel rendelkezik, mely szinte minden szempontból az ember fölé emeli őt. Felfoghatatlan sebességgel tanul, alkalmazkodik, erős, ravasz, kreatív, és akármi is történjék, a helyzet szempontjából releváns új információkat olyan gyorsan építi a tudatába, amivel mi, húsvér teremtmények nem tudjuk felvenni a versenyt. Természetesen az übermensch leírása ebben nem merül ki, sőt, inkább filozófiai állapot ez, mintsem fizikai (nem véletlen csak azokat a részeket idéztem az Im-igyen Szóla Zarathustra leírásából, amiket idéztem), de M3gan valóban nem lát mást a különböző, Megankára veszélyes emberekben, élőlényekben, mint egy likvidálandó problémát. 

Folytatva a már megkezdett filozófiai gondolatmenetet, a filmben M3gan egy ponton ki is emeli Mérnökleány Megannak, hogy minden erkölcsi vezérfonal nélkül hozta a világra, szóval, igazából csináljon úgy, mint a földnélküli paraszt (magára vessen). Az egyetlen egy mindent átható instrukció, amit kap élete értelmeként, az nem más, mint Meganka védelme. A podcast-hallgatással töltött órák emlékei nem igazán tiszták, viszont valamiért úgy emlékszem, hogy Nietzsche megkérdőjelezte bármelyik érték többi fölé helyezését. Meganka védelme egy érték - és nem is rossz! Viszont ha ez áll mindenek felett, és nincs vele egy szinten az emberi élet értékességének gondolata (sőt, lényegesen az alatt található, ha található egyáltalán), akkor ne csodálkozzunk, ha úgy hullanak a Megankára csúnyán néző emberek, mint a durandai sarjabbak az erdőben. 

"Teknológija rósz" - említettem ezt is korábban. A film valóban több ponton is kiemeli, hogy mennyire veszélyes felelőtlenül gyerek kezébe adni technológiai eszközöket. Ezt érzékeltetik tablettel, különböző M3gan előtti játékokkal is, a csúcspont azonban M3gannal érkezik meg. Hiába lehetne ő übermensch, mégis csak egy találmány (a film szerint), amivel Meganka sokkal több időt tölt, mint bármi (vagy bárki) mással. A közöttük egyre erősödő kapocs folyamatosan nyomon követhető, egy idő után Mérnökleány Megan utasítására sem hajlandó M3gant kikapcsolni, míg végül nélküle mozogni sem tud (vártam, hogy kiderül, hogy igazából Mérnökleány Megan pincéjében van egy Végzet Hegye nevű szalonnasütő, és csak annak a lángjaiban lehet elpusztítani, de sajnos ez nem jött be, bár M3gan valóban abban a pincében pusztult el). Meganka végül elsődleges gondozójának is a robotot tekinti egy idő után. Ijesztő... lenne, ha M3gan nem tolná jobban a megnyugtatást, mint korunk gyermekpszichológusai, buddhistái, sztoikusai együttvéve. Van azzal kapcsolatban is információ, hogy M3gan igazából eltereli Meganka figyelmét a kellemetlen érzésekről, és a gyászról. Ez jogos is lenne egy egész napos TikTok pörgetésnél, de egy olyan lénynél, ami 3 perc alatt lenne jobb klinikai szakpszichológus, mint én sose leszek, nehezen tudom elképzelni. Ahogyan azt sem, hogy ez az önmagát nagyon gyorsan tanító létforma miért zárkózik el attól, hogy Megankának legyenek negatív érzései (meg is fenyegeti M. Egan ítélkező pszichológust emiatt), mikor pontosan tudnia kéne, hogy igazából Megankának szüksége van a gyász feldolgozására. Szóval ez nekem egy kicsit sántít. Pláne, hogy mindent megold Mérnökleány Megan és Meganka között egy másfél perces beszélgetés (a gyerek korábban késsel fenyegette a pszichológust, miafasz). Szóval én is ilyen interperszonális problémákat szeretnék. Vagy legalábbis így akarom őket megoldani. 

Ezeknek a gondolatoknak a java - ahogy az biztos nektek is feltűnik - nincs teljesen körbejárva, erőteljesen hiányos háttérismeretekre alapozik, sőt, bizonyos esetekben egyenesen tévedhetek is (ne javítsatok ki, max. privátban, légyszi). De úgy látom, hogy lehet ezeket a mélyebb dolgokat vizsgálgatni ennek a filmnek az esetében is.

Szóval, van a filmben háttér, van valamilyen üzenet. Egész jó. A következő kérdés már csak az, hogy miért csak egy szórakoztató B kategóriás, másfél órás agykikapcsolásnak éreztem az egészet (ezeknek a dolgoknak a java pedig a vetítésen jutott eszembe)? Nem érzem a potenciális kultfilm státuszt (és akkor finoman fogalmazok), és én is azt mondom, hogy egyszer nézhető, akkor egész jó élmény, de ennyi. Viszont őszintén nem tudnám megmagyarázni, miért van ez így. 

Majd valaki, aki nálam okosabb, hátha megteszi. 

Vagy nem.