Az estéd a Lámpával

Csak állok itt, ahogyan tettem az elmúlt több, mint húsz évben. Nem mondom, hogy néha nem unalmas, de megvan ám ennek is a maga szépsége. Egyszer-egyszer elszívnék egy cigarettát, mikor szabad vagyok, de sajnos nem tehetem. Hogy-hogy miért? Mert csak egy utcai lámpa vagyok. Nem túl forgalmas ez a sétálóutca, de ez Téged ne tévesszen meg. Hiába nem járnak sokan erre, nagyon eseménydús környék. Ha idejön valaki, annak mindig súlya van. Bár, el kell ismerni, én vagyok itt a legfontosabb. 
  Látom, hogy forgatnád a szemed, ha nem lennél ennyire udvarias, nem vagyok vak. Meg is értem. Biztosan rengeteg kibírhatatlan, önelégült lámpával találkoztál eddigi életed során. Pontosan tudom, mennyire bosszantóak. Arra kérlek, ne tekints rám úgy, mint egyre közülük - ők csak a szájukat jártatják, és olyan felszínes dolgokkal kérkednek, hogy ők milyen szépek, vagy milyen magasak. Mintha bármelyikbe is lett volna beleszólásuk. Én azonban be is tudom bizonyítani, hogy - bár se túl szép, se túl magas nem lettem -, hasznosabb vagyok, mint bármelyikük. Látom, hogy kételkedsz. Nem is várom, hogy bizonyíték nélkül higgy nekem. Ha velem maradsz napfelkeltéig, megmutatom neked, hogy mennyire igazam van. Nos? Mit mondasz? Helyes!
  Javaslom, hogy az üresjáratokban majd üssük el valahogy az időt. Előtte azonban állj egy kicsit távolabb! Először is azért, hogy véletlenül se takarj ki, és a figyelem egy apró szikráját se lopd el tőlem. Másrészt a varázslat, amit látni fogsz, kevésbé működik, ha a járókelők látnak téged is, azt pedig nem szeretném, hogy az ostobaságod miatt ne higgy nekem végül. Még egy kicsit távolabb... Még egy kicsit... Ott jó! Hallasz még onnan? Igen? Kiváló! A narráció fontos része a dolognak. Ne aggódj, engem rajtad kívül ma este senki más nem fog hallani, csak te. Ritka nagy ajándék, becsüld is meg! 
  Mesélj magadról addig valamit! Alig ismerlek. Hogy érzed magad? Ó, várj! Valaki pont jön. Látod? Ott kullog egyedül kalappal a fején, hosszú szövetkabátban. Észrevetted rajta a szomorúság jeleit te is? Nem?? Pedig ha én látom, akkor neked is kellene. Biztos nem próbálkozol eléggé; vagy csak nem vagy annyira tehetséges ebben. Mondjuk, ha igazán akarnád, észrevennéd. Furcsa, hogy mennyire nem érdeklődsz mások iránt...
  Mindjárt ideér. Az a tervem, hogy amint beér a hatókörömbe, elkezdek erőteljesebben világítani, hogy sokkal fényesebb legyen ez a hely. Úgy fogja érezni, hogy kapott egy jelet, vagy hogy rámosolygott valaki. Felvidul majd egy kicsit. Nézd! Látod? Meg is áált. Felnéz rám. Látod, hogy mosolyog miattam? Jobb hangulatban megy tovább. Nem, elképzelésem sincs, hogy ki ő, vagy hogy mi a baja. Nem is igazán érdekel. Meg nem is ez a lényeg. Nem ő a lényeg. Sütkérezhetett a fényemben. Mostmár elismeri, hogy ez a hely más... hogy én más vagyok, mint az összes többi lámpa, amivel találkozott korábban. 
  Gondolom már kezded érteni Te is, de még maradj. Még közel sem láttál mindent. Tudom, sokat kell várni - mondtam én előre, hogy nem egy forgalmas utca, de hidd el, hogy megéri! 
  Mit is mondtál, hová jártál iskolába? Várj, megint jönnek! Ketten. Igen, egy lány, és egy fiú. Igen, pont arra. Ügyes. Még jó, hogy ki tudtad őket szúrni ebben a hatalmas tömegben... Egészen fiatalok még, ahogy nézem, tizenöt évesek lehetnek. Olyan félve fogják egymás kezét. Biztosan ez az első randijuk. Le fognak ülni ide, erre a padra, ami mellettem van. Na, ugye megmondtam? Megint igazam lett. Látod, nem csak a tapasztalatnak van köze ehhez, hanem a tehetségnek is. Jól elemzem az ilyen helyzeteket, és az embereket, úgy alapjáraton. 
  Most, hogy itt ülnek, egész kínosnak tűnnek, igaz? Viccesek a fiatal párok... ,,Én is nagyon kedvellek" blabla... Szokásos nyáladzás. Fúj. De nekik is meg kell mutatni, hogy ki a legjobb lámpa ezen a világon, nem? Egy kicsit lágyabban világítok, melegebb színnel. Ettől majd ez a szerencsétlen is herét növeszt, és megcsókolja végre a leányzót. Így ni! Hopp, fel is néznek mind a ketten. A kis gyökér is közelebb húzódik a barátnőjéhez. Jön a gyomorforgató egymás szemébe nézés. Nagyon romantikus... Meg ne szólalj! Ez eddigi életük legszebb pillanata. Haláluk napjáig meghatározó lesz ez a csók, amit vajon kinek köszönhetnek? Nekem. Néhány óráig itt lesznek, egymás vállára dőlve. Soha nem felejtik el ezt a pillanatot. Sem ők, sem te. De nem akarom, hogy megzavard őket. 
  Na, végre indulnak tovább. Kellemetlen volt már nagyon, hogy csak így itt ülnek, csendben. Remélem, nem untad magad halálra azért. 
  Mit is mondtál egyébként, hogy hívnak? PSZT!! Most látom csak, hogy valaki áll ott a sötétben. Az arcát alig látom ilyen távolságból. Elővesz a zsebéből egy... pisztolyt? Igen, az egy pisztoly. Most pedig mintha engem nézne. Igen, már látom, hogy engem néz. Mintha a segítségemet szeretné kérni. Ha közelebb lennél, látnád te is. 
  Jön még valaki. Hallom a lépteit. Ott, jobbra! Épp felénk sétál. A pisztolyos barátunk pedig most őt bámulja erősen. Egy kicsit közelebb is lép... Látom az arcán, hogy feszült. Néha aggodalmaskodva idepillant. Hiszen... gyilkolni akar, és nem akarja, hogy bárki meglássa. Maradj a helyeden! Fegyvere van, te ostoba! Ha megpróbálod megakadályozni, téged is megöl. Valamint... meg kell mutatnom neki is, hogy én vagyok a leghasznosabb lámpa a Földön! Kikapcsolom magam, hogy még csak véletlenül se lásd se Te, se egy kósza járókelő, se egy térfigyelő kamera. 
  Erre várt. Megint igazam volt. Meg ne mozdulj! A végén még bajod esik az éjszaka vége előtt, pedig rengeteg dolog van még, amit mutathatnék. Tedd el a telefonod, vagy Isten bizony megmutatom neki, hogy itt vagy! Ez az én pillanatom, el ne merd rontani! 
BAMM!
És ott a golyó a fejben. Hallottad, miről beszélnek? Ahh, remek. Azt sem láttad, hogy a gyilkosunk milyen hálásan nézett fel rám, mielőtt meglépett. Hé, miért vagy ilyen dühös? Ne sírj már! Nem menthettem meg. A legjobbat kellett kihoznom a helyzetből. 
Hová rohansz? Még van legalább két óra, míg felkel a Nap! Még nem mutattam meg mindent! Gyere vissza! 

                                                                                 ***


  - Már megint ez a szar lámpa? Istenem... 
  - Igen, elég fárasztó, hetente kell hozzá kijárni. Bár, ahogy nézem, ez volt az utolsó alkalom. 
  - Tropára ment? 
  - Eleve szar volt. 
  - Nem elég az égőt cserélni benne? 
 - Áhh... A vezetékek borzasztó trehányul vannak bekötve, külsőre ocsmány, nem is túl stabil. Bármikor felborulhat, aztán hiába nem olyan nagy ez, súlya azért van, és elég balesetveszélyes. Arról nem is beszélve, hogy a szar vezetékek miatt annyit vibrált, hogy ez már világítani se tudna sokáig. Hoznak majd ide egy másikat, ami rendesen meg lesz csinálva. Meg gondolom, a város is próbálja szebbé tenni a környéket egy gyilkosság után. Hátha attól elfelejtik az emberek, hogy megtörtén. 
  - Ne mondd! Itt történt a gyilkosság? 
  - Igen, pont ezalatt a lámpa alatt. 
  - Jó ég! Nem elég, hogy szar, még vonzza is a balhét? 
  - Ja, baszd meg... Na, tegyük fel a platóra aztán vigyük innen, amúgy se jár senki erre körülbelül, kibírnak néhány napot egy ilyen fos lámpa nélkül. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések