Az ítélet:

   Remegve nyúl a zsebében lapuló cigarettás dobozért. Corey szíve hevesen ver még akkor is, mikor a szájába teszi a kivett szálat, és a gyújtó jellegzetes kattanása meggyújtja azt. Bármikor máskor ettől a hangtól, a mozdulatsortól, a dohányzás kis rituáléjától már megnyugodott volna, most azonban a teste még mindig tele van adrenalinnal, és nem érzi úgy, mintha ez az állapot elmúlóban lenne. Lassan elkapja a sírás kellemetlen érzése is, de még mindig annyira fel van pörögve, hogy vissza tudja azt nyelni egy nagy slukkal. 
  Miután kifújt egy nagy felhőt, szabad kezével letörli a vért a homlokáról. 
  Elkezd fel-alá járkálni a szobában, és gondolatai felett átveszi az uralmat egy még soha nem érzett pánik. Kezével egyre többször túr idegesen a hajába, légzésének, szívverésének ritmusa pedig még mindig gyorsul. Azon gondolkodik, hogy mit kellene tennie. 
Corey megölt egy embert. 
  Tudja, hogy hamarosan rá fognak találni. Lily hazaér, nem lesz ideje elrejteni a testet, vagy feltakarítani. Le fog bukni, és börtönbe zárják, vagy halálra ítélik. Belül pedig tudja jól, hogy meg is érdemelné. 
  Ugyan mindenre emlékszik, mégis homályosak számára a dolgok. Túl szürreális, mégis megtette. Félelme és kétségbeesettsége mellett folyamatosan villannak fel a képek, ahogy felhívja régi barátját a szobába, kínos csevegésbe kezdenek, végül pedig elé lép, revolverét a homlokához nyomja. Áldozatának nem volt ideje védekezni, mielőtt meghúzta a ravaszt. Arra viszont volt ideje, hogy arca eltorzuljon az ijedtsétől, és a rettegéstől, mielőtt az agya újrafesti a szoba falát. Ez a néhány tizedmásodperc az, ami Coreynak az emlékeibe égett. Tudta jól, hogy ettől soha nem fog megszabadulni. 
  Nyílik a szoba ajtaja. Reflexből, lihegve odakapja a fejét. 
  - Szia szívem! - lép be Lily, egy élelmiszerekkel teli táskával a kezében. Mindig munka után megy vásárolni a szomszéd kisboltba, és amikor haza ér, első dolga, hogy először egy csókkal köszöntse a párját. 
  - Lily... - nyögi Corey, és feszülten várja azt a pillanatot, mikor barátnője észreveszi az arcára száradt vért, és a tetemet mögötte. 
   - Igen? - kérdezi, de mielőtt szerelme válaszolhatna, ad egy puszit a szájára. 
Corey értetlenül áll, és kezdi megkérdőjelezni élettársa látását, és kognitív képességeit is egyben. 
   - Nem látod?!! - szinte üvölt Lily arcába, aki megszeppenve néz rá. Észreveszi a holttestet is. 
   - De igen. - fintorodik el egy kicsit - És? Egyébként megbeszéltük, hogy ebben a szobában nincs cigi, te majom! - azzal a lendülettel ad neki még egy puszit. 
Coreynak eláll a lélegzete, és úgy érzi, álmodik. Próbál megszólalni, azonban alig találja a saját hangját. Barátnője eközben elindul ki a táskával, hogy letehesse azt a konyhában, és főzhessen egy kávét. Mindig ez a rutin. 
  - Lily, megöltem egy embert! El kell mennem a rendőrségre, fel kell adnom magam, vagy valami faszság. Gyilkos vagyok, Lily! - rohan párja után, akinek nemtörődömsége annyira feldühíti, hogy szíve szerint kihajítaná az ablakon, egyenesen bele a Napba. 
  - Ahogy érzed, szívem, bár nem olyan nagy dolog. - válaszolja Lily, Corey pedig elképedve, tátott szájjal áll a szobában. Hogy tudott ő együtt lenni valakivel ennyi éven keresztül, akit egy ok nélküli gyilkosság ennyire hidegen hagy. 
Azzal a lendülettel ott is hagyja, berohan a szobába a telefonjáért. Értesíti a rendőrséget. 

***

  Egymás kezét fogják a tárgyalóterem előtt. Lily enyhén, de egyértelműen unott arccal ül, Corey minden egyes porcikája pedig megfeszülve. Lábai sebesen járnak, ahogy ülnek a hosszú padon. Fejben még mindig nem tudja hová tenni, azt, ami történt. A bűntudata szinte felemésztette a lelkét az elmúlt néhány napban. 
  Ami a legrosszabb számára azonban, hogy senki nem foglalkozik az üggyel. Mindenki olyan borzasztóan közömbös az üggyel kapcsolatban, mintha maximum egy legyet csapott volna le. 
Hát nem értik, hogy mit tettem? Nem látják, amit én? Miért nem mondja rám senki, hogy egy szörnyeteg vagyok, mikor ez az egyértelmű igazság?
  Épp ezeken agyal, mikor nyílik a terem ajtaja, és behívják őket. Minden egyes ember, aki bent van, életunt fejjel ül, mint egy szokásos hétköznapon, amikor csak a szaros papírjaikat kell aláírni, vagy elbeszélgetni a legidegesítőbb kollégával ismét az időjárásról. 
Corey megáll a bíró előtt, és reszketve várja az ítéletet. Az pedig lassan, komótosan, szín- és érzelemmentes hangon kezd bele mondókájába. 
  - Corey Torr! A rendőrségi nyomozás, és a tárgyalás után száz százalékosan biztos, hogy Ön követte el a gyilkosságot. A bíróság azonban nem szab ki Önre bűntetést. Szabadon távozhat. És kérjük, többet ne terhelje le intézményünket ilyen apróságokkal. - Coreyt mintha áram csapta volna meg. Lefagyott, úgy érezte, lelke sokkal mélyebbre csúszott a testében, mint korábban bármikor. Egy is képernyőn, mint passzív megfigyelő bámult a világra. Úgy érzi elvettek tőle mindent. Csak a bűne volt, mely büntetés nélkül ült a nyakában, folyamatosan nyomva ezzel a vállát. 
Egész haza úton ebben az állapotban volt. Lily kérdezett tőle néhány hétköznapi dolgot a kocsiban, amikre ösztönösen válaszolt, de annyira jelentéktelenek voltak, hogy elképzelése sem volt arról néhány másodperc múlva, hogy mik voltak azok. Corey elszakadt a valóságtól. 
  Ebben az állapotban feküdt be Lily mellé éjszaka az ágyba, szemét azonban nem tudta lehunyni. Bámulta a plafont, testében pedig egy vákuumot érzett, ami mintha életereje utolsó maradékát szívta volna bele a mellkasába, hogy aztán kidobja azt magából. 

**

  Lily reggel arra ébredt, hogy nincs senki mellette az ágyban. Először azt hitte, hogy talán kint van a konyhában, és kávét főz, vagy reggelit készít, azt azonban hallania kellett volna. Ijedten mászott ki az ágyból, hogy megnézze, barátja a lakásban van-e egyáltalán. 
  A konyha üres volt, csupán a villany volt felkapcsolva. Ahogy körülnézett, látta, hogy a másik szobájuk ajtaja résnyire nyitva van. Egy nesz sem hallatszódott kívülre. Nem tudta volna megmondani, hogy miért, szíve azonban egyre hevesebben vert. 
  Lassan közeledett az ajtóhoz. Vett egy mély levegőt, mielőtt kinyitotta volna. Óvatosan belépett a félhomályba burkolt szobába. Mivel alig látott valamit, felkapcsolta a villanyt. Ekkor szeme a szoba közepére, a padlóra tévedt. Kezeit ijedtében a szája elé kapta, s egy sikoly után előtört belőle a sírás. 
  Corey, revolverével a kezében, és egy tátongó lyukkal a fejében feküdt kitekeredve a padlón, körülötte hatalmas vérfolt. Bár ezt Lily még nem látta, de több helyen a húsába vágta azt, amit az elmúlt napokban magáról gondolt. 
Bűnös

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések