Dolgok, amik felbasznak mostanában
MINDEN
Nem, csak ez most így jól hangzott a cím után.
Igen, tudom, régen született ilyen cikkszerű valami, most mégis itt van egy, madafaka, miért nem írom meg novellában ahogy csinálom már egy ideje, meg dolgok, meg amúgy is mi a faszt keresek én itt - ok, értem, srácok, csak nyugi.
Egy ideje azért álltam le a hasonló jellegű írásokkal, mert magamhoz képest tartottam fantáziátlannak (oké, van ilyen szó, nem húzza alá ez a szar). Az elmúlt pár napban, vagy inkább talán egy hónapban többször futottam bele olyan dologba, ami kifejezetten felidegesített, de nem tudtam magamból kiadni sehogy, ezért egy-két ismerősöm folyamatosan kapta meg a dühkitöréseimet, panaszkodásaimat, meg úgy alapjáraton a Luit, aki átállt a sötét oldalra, és éppen egy fél világot készül felgyújtani a gecibe (fogalmaznék szebben, de még mindig ideges vagyok, elnézést).
NADEMOST eljutottam arra a szintre, amikor nem bírom tovább, és egy gyűlölethullámot indítok el minden és mindenki felé, aki felbosszantott, a vakondokból képzett hadseregemmel pedig lerágatom az összesnek a nagylábujját. Aki kemény, velem jöhet.
Kezdjük időrendben. Senki nem ellenkezik, ahogy hallom, tehát tényleg időrendben kezdjük.
Az a bizonyos Pokémon GO.
Nem. Nem szidni akarom, szóval nyugalom.
Gyerekkoromban néztem a mesét és imádtam, játszottam pár pokémon játékot is a közelmúltban, mert hiányzott, meg ehhez hasonló dolgok. Csak a szokásos. Nem voltam világi nagy rajongó, legalábbis nem nagyobb, mint bármelyik gyerek, aki reggel alig várta, hogy vetítsék a következő részt, és szomorkodott, hogy nem lehet a legnagyobb Pokétrainer az univerzumban. Erre jött ez a játék. Jött, és ezzel lehetővé tette az ilyen gyerekeknek, hogy elérjék az álmukat, vagy legalábbis kövessék, igaz, hogy több, mint tizenvalahány évvel később, de elérte.
Ugyan nekem nem fut a telefonomon, de jóbarátommal többször mentünk már el cél nélkül vadászni (volt, hogy hárman egy kocsmatúrával kötöttük egybe), és ha így indulsz neki, kis hátizsákkal, cél nélkül, valakivel, aki figyel az útra, és arra, hogy ne öld meg magad, ez az élmény eszméletlen.
Ez a játék tényleg remek, ha arra készülsz, hogy most pokémonokat fogsz, összeszedsz két-három embert, és elindulsz, néha megállsz pihenni, enni, vagy inni valamit, egy gyerekkori álom válik valóra, és a benned élő pulya elhiszi, hogy ő tényleg egy kibaszott pokétrainer.
Nem lettünk buták, iszonyat jó beszélgetéseket csaptunk közben, volt, hogy nagyon mély vizekre eveztünk, és volt, hogy csak a legnagyobb random faszságokon röhögtünk, de a nyár eddigi legszebb estéje volt. És nem lett gerincferdülésünk, nem ütött el minket kocsi, láttunk már lányokat is élőben, van életünk, és minden ilyen dolog, ami hihetetlennek hangzik egy-két ember számára.
Mert valakinek sikerült kitalálni, hogy a Pokémon GO az ördög műve, és hogy ebbe bele fog halni mindenki, és aki ezt játssza, annak nincs élete, se barátai, és hogy ez minden negatív tulajdonsága mellett táplálja a rákot, csökkenti a GDP-t, és kannibál, még szar is.
És ezt nem értem.
Miért?
Miért kell szidni egy alapjáraton jó dolgot (mert amúgy igen, a Pokémon GO megfelelően használva nagyon jó), csak azért, mert elítélünk mindent, ami mainstream? Vagy van, aki annyira egy gyökér, hogy csak úgy tudja növelni az önbizalmát, ha hangoztatja, hogy más mennyire idióta?
Aztán nem egy embert láttam már, aki szidta interneten a játékot, aztán bármikor látom a városban, a szeme a telefonkijelzőre van tapadva. Csak neki nem pokémonok ugranak fel, hanem messenger üzenetek. Valóban. Sokkal jobb vagy, mint a pokémonosok, haver!
A másik...
Sziget.
Gondolom, a Sziget Fesztivált senkinek nem kell bemutatni, mindenki hallott már róla.
Felesleges most hosszú felvezetőszöveget írnom, mert felesleges.
A Szeretlek Magyarország facebook oldalán megosztotta az egyik bejegyzését, melyben néhány fotón a Szigeten szórakozó lányok láthatóak. Elméletileg ezek a lányok a "legjobbak" kint, ezt nem tudom alátámasztani, de a képek javán aranyos, és gyönyörű, jókedvű hölgyeket látok, akik kiélvezik a nyár utolsó napjait, mindezt egy nagy fesztiválon, amitől jobb nyárzárót nehéz elképzelni, szerintem.
De baszki.
Elkövettem egy hibát.
Megnéztem a kommenteket.
Megint.
A kommentek java arról szól, hogy ezek a csajok ,,ribancok", csak a baszás és a pénz érdekli őket, és még csúnyák is (legszebb emberek mondták ezt is amúgy), meg hogy miattuk drágul a kenyér meg nem értenek semmihez, meg az ilyen alapok, tudjátok.
És képtelen vagyok elhinni, hogy ebben az országban élnek felnőtt emberek, akik még az ablakon se néztek ki soha, ezért nem ismernek magukon kívül senkit, és szerintük a fesztivál a Pokol legmélyebb bugyra, és csak démonok és succubus-ok vannak ott, akik fejenként úszómedencényi alkoholos italt isznak meg félóránként, szűz embereket darálnak a hamburgerbe, és amúgy is elveszett emberi lelkekkel kell fizetni a belépőért.
Pedig vannak ilyenek. Itt van, szóról szóra másolok ki kommenteket most a bejegyzés alól.
1. ,,talán azért kurvázza őket mindenki mert azok is....ez a mai beteg társadalom...mai lányok többsége semmi mást nem akar csak baszni össze vissza nekik csak a pénz az úr a többi le van szarva ...."
2. ,,vagy is ribancai....."
3. ,,Ribancparádé"
4. ,,Mitől vagy miben a legjobbak? Az ivásban meg a kurválkodásban biztos!"
Nem szeretnék rájuk itt reagálni (majd max. a hozzászólások alá, hogy lássa az összes zseniális teknős, aki ilyeneket írt), mert nem, nem azért írtam, hogy most mindenkinek válaszoljak egyesével a háta mögött, de létezik, hogy valaki egy gyakorlatilag bulifotó alapján megítéljen egy, vagy éppen ötezer másik embert?
Nem, ennek a bejegyzésnek, amit írtam, semmi értelme.
Csak egyszerűen nem bírom.
Unom, hogy mindig a számomra fontos embereknek panaszkodom az ilyen dolgokról, és unom, hogy kiabálhatnékom van, de nem teszem.
Mert kiabálhatnékom van. Utálom az ilyen mértékű alaptalan elítélést, mert aki nem érti meg, hogy ez rossz, az BUTA. Nem akartam tovább magamban tartani a buták által bennem ébresztett haragot, és nem rossz helyen akartam levezetni.
Lehet, hogy lesz még ilyen, hála Istennek még millió dolog kavarog bennem, csak már erőm nincs őket leírni.
Szóval, köszönöm, ha végig tudtad olvasni, sajnálom, ha esetleg valamivel megsértettelek, de ha hasonló szinten ítélsz el embereket, őszintén kérlek, hogy nézz Magadba. Mert ha egyszer Te, vagy a (leendő) gyereked lesz áldozata ilyennek, nagyon rosszul fog esni.
Kérlek, kímélj meg az ,,Ez ellen nem tudsz mit tenni..." kommentektől, épp Oravecz Nórát olvasok.
Lui el.
Nem, csak ez most így jól hangzott a cím után.
Igen, tudom, régen született ilyen cikkszerű valami, most mégis itt van egy, madafaka, miért nem írom meg novellában ahogy csinálom már egy ideje, meg dolgok, meg amúgy is mi a faszt keresek én itt - ok, értem, srácok, csak nyugi.
Egy ideje azért álltam le a hasonló jellegű írásokkal, mert magamhoz képest tartottam fantáziátlannak (oké, van ilyen szó, nem húzza alá ez a szar). Az elmúlt pár napban, vagy inkább talán egy hónapban többször futottam bele olyan dologba, ami kifejezetten felidegesített, de nem tudtam magamból kiadni sehogy, ezért egy-két ismerősöm folyamatosan kapta meg a dühkitöréseimet, panaszkodásaimat, meg úgy alapjáraton a Luit, aki átállt a sötét oldalra, és éppen egy fél világot készül felgyújtani a gecibe (fogalmaznék szebben, de még mindig ideges vagyok, elnézést).
NADEMOST eljutottam arra a szintre, amikor nem bírom tovább, és egy gyűlölethullámot indítok el minden és mindenki felé, aki felbosszantott, a vakondokból képzett hadseregemmel pedig lerágatom az összesnek a nagylábujját. Aki kemény, velem jöhet.
Kezdjük időrendben. Senki nem ellenkezik, ahogy hallom, tehát tényleg időrendben kezdjük.
Az a bizonyos Pokémon GO.
Nem. Nem szidni akarom, szóval nyugalom.
Gyerekkoromban néztem a mesét és imádtam, játszottam pár pokémon játékot is a közelmúltban, mert hiányzott, meg ehhez hasonló dolgok. Csak a szokásos. Nem voltam világi nagy rajongó, legalábbis nem nagyobb, mint bármelyik gyerek, aki reggel alig várta, hogy vetítsék a következő részt, és szomorkodott, hogy nem lehet a legnagyobb Pokétrainer az univerzumban. Erre jött ez a játék. Jött, és ezzel lehetővé tette az ilyen gyerekeknek, hogy elérjék az álmukat, vagy legalábbis kövessék, igaz, hogy több, mint tizenvalahány évvel később, de elérte.
Ugyan nekem nem fut a telefonomon, de jóbarátommal többször mentünk már el cél nélkül vadászni (volt, hogy hárman egy kocsmatúrával kötöttük egybe), és ha így indulsz neki, kis hátizsákkal, cél nélkül, valakivel, aki figyel az útra, és arra, hogy ne öld meg magad, ez az élmény eszméletlen.
Ez a játék tényleg remek, ha arra készülsz, hogy most pokémonokat fogsz, összeszedsz két-három embert, és elindulsz, néha megállsz pihenni, enni, vagy inni valamit, egy gyerekkori álom válik valóra, és a benned élő pulya elhiszi, hogy ő tényleg egy kibaszott pokétrainer.
Nem lettünk buták, iszonyat jó beszélgetéseket csaptunk közben, volt, hogy nagyon mély vizekre eveztünk, és volt, hogy csak a legnagyobb random faszságokon röhögtünk, de a nyár eddigi legszebb estéje volt. És nem lett gerincferdülésünk, nem ütött el minket kocsi, láttunk már lányokat is élőben, van életünk, és minden ilyen dolog, ami hihetetlennek hangzik egy-két ember számára.
Mert valakinek sikerült kitalálni, hogy a Pokémon GO az ördög műve, és hogy ebbe bele fog halni mindenki, és aki ezt játssza, annak nincs élete, se barátai, és hogy ez minden negatív tulajdonsága mellett táplálja a rákot, csökkenti a GDP-t, és kannibál, még szar is.
És ezt nem értem.
Miért?
Miért kell szidni egy alapjáraton jó dolgot (mert amúgy igen, a Pokémon GO megfelelően használva nagyon jó), csak azért, mert elítélünk mindent, ami mainstream? Vagy van, aki annyira egy gyökér, hogy csak úgy tudja növelni az önbizalmát, ha hangoztatja, hogy más mennyire idióta?
Aztán nem egy embert láttam már, aki szidta interneten a játékot, aztán bármikor látom a városban, a szeme a telefonkijelzőre van tapadva. Csak neki nem pokémonok ugranak fel, hanem messenger üzenetek. Valóban. Sokkal jobb vagy, mint a pokémonosok, haver!
A másik...
Sziget.
Gondolom, a Sziget Fesztivált senkinek nem kell bemutatni, mindenki hallott már róla.
Felesleges most hosszú felvezetőszöveget írnom, mert felesleges.
A Szeretlek Magyarország facebook oldalán megosztotta az egyik bejegyzését, melyben néhány fotón a Szigeten szórakozó lányok láthatóak. Elméletileg ezek a lányok a "legjobbak" kint, ezt nem tudom alátámasztani, de a képek javán aranyos, és gyönyörű, jókedvű hölgyeket látok, akik kiélvezik a nyár utolsó napjait, mindezt egy nagy fesztiválon, amitől jobb nyárzárót nehéz elképzelni, szerintem.
De baszki.
Elkövettem egy hibát.
Megnéztem a kommenteket.
Megint.
A kommentek java arról szól, hogy ezek a csajok ,,ribancok", csak a baszás és a pénz érdekli őket, és még csúnyák is (legszebb emberek mondták ezt is amúgy), meg hogy miattuk drágul a kenyér meg nem értenek semmihez, meg az ilyen alapok, tudjátok.
És képtelen vagyok elhinni, hogy ebben az országban élnek felnőtt emberek, akik még az ablakon se néztek ki soha, ezért nem ismernek magukon kívül senkit, és szerintük a fesztivál a Pokol legmélyebb bugyra, és csak démonok és succubus-ok vannak ott, akik fejenként úszómedencényi alkoholos italt isznak meg félóránként, szűz embereket darálnak a hamburgerbe, és amúgy is elveszett emberi lelkekkel kell fizetni a belépőért.
Pedig vannak ilyenek. Itt van, szóról szóra másolok ki kommenteket most a bejegyzés alól.
1. ,,talán azért kurvázza őket mindenki mert azok is....ez a mai beteg társadalom...mai lányok többsége semmi mást nem akar csak baszni össze vissza nekik csak a pénz az úr a többi le van szarva ...."
2. ,,vagy is ribancai....."
3. ,,Ribancparádé"
4. ,,Mitől vagy miben a legjobbak? Az ivásban meg a kurválkodásban biztos!"
Nem szeretnék rájuk itt reagálni (majd max. a hozzászólások alá, hogy lássa az összes zseniális teknős, aki ilyeneket írt), mert nem, nem azért írtam, hogy most mindenkinek válaszoljak egyesével a háta mögött, de létezik, hogy valaki egy gyakorlatilag bulifotó alapján megítéljen egy, vagy éppen ötezer másik embert?
Nem, ennek a bejegyzésnek, amit írtam, semmi értelme.
Csak egyszerűen nem bírom.
Unom, hogy mindig a számomra fontos embereknek panaszkodom az ilyen dolgokról, és unom, hogy kiabálhatnékom van, de nem teszem.
Mert kiabálhatnékom van. Utálom az ilyen mértékű alaptalan elítélést, mert aki nem érti meg, hogy ez rossz, az BUTA. Nem akartam tovább magamban tartani a buták által bennem ébresztett haragot, és nem rossz helyen akartam levezetni.
Lehet, hogy lesz még ilyen, hála Istennek még millió dolog kavarog bennem, csak már erőm nincs őket leírni.
Szóval, köszönöm, ha végig tudtad olvasni, sajnálom, ha esetleg valamivel megsértettelek, de ha hasonló szinten ítélsz el embereket, őszintén kérlek, hogy nézz Magadba. Mert ha egyszer Te, vagy a (leendő) gyereked lesz áldozata ilyennek, nagyon rosszul fog esni.
Kérlek, kímélj meg az ,,Ez ellen nem tudsz mit tenni..." kommentektől, épp Oravecz Nórát olvasok.
Lui el.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése