Anyák napi

Tudom, nem könnyű velünk,

Büdös kölkökkel. Gyakran veszekszünk,

Szidunk, meg minden egyéb, borzalmas

Dolog. Egymás fejéhez vágunk olyat,

Amit  talán nem lenne szabad, 

Valamiért mégis megtesszük,

Anélkül, hogy belegondolnánk, együtt

Mennyit nevettünk, vagy sírtunk

Egy lány miatt, vagy egy koncert után,

S bár semmi közötök nem volt hozzá,

Átöleltetek, és sírtatok velünk. 

Nem könnyű velünk. Veletek sem. 

Sokszor csak jön egy hiszti hirtelen.

Sokszor nem is jókor; mondjuk 

Magunknak, és kibújunk 

A felelősség alól - mikor szükségetek 

Lenne ránk, talán nagyobb, mint máskor,

Mi behúzzuk a kéziféket; ,,Fáradt vagyok,

Nincs most ehhez kedvem, Anya,

Se erőm. Pihenni jöttem haza."

Ti pedig akkor is csak néztek utánunk,

Könnyes szemmel, és soha nem hányjátok

Szemünkre, hogy hagytunk volna

Elveszni Titeket. 

Sajnálom. 

Nagyon sajnálom. 

Nem tudom, miért,

Pláne, hogy miért Veled csinálom

Ezt a nemtörődöm dolgot. 

De hidd el, hogy még ha nem is látod,

Érzed, vagy hallod,

Fontos vagy nekem, és mindig is az leszel.

Mert átsegítettél már sok szaron, 

És ha spiccesen dőlöngélve a színpadon

Játszottam borzalmasan, Te voltál az

Első, aki tapsolt;

Akit érdekelt, amit mondtam, 

Sokszor, basszus, tudtad, mit gondoltam,

És még ha nem is tudtál segíteni

Imádkoztál, hogy képes legyek túlélni. 

Hogy legyek bátor és boldog, 

  És az összes problémám megoldott,

És ha tűzbe vetne egy pszichopata,

Vagy elrabolna egy szervkereskedő,

S Te futnál utánam - nem félnék,

Mert tudom, hogy megtalálnál. 

Mert Te vagy az, akit úgy hívok: Anya,

És bár lehetne tőlem sokkal jobb fiad, 

Én Téged 

Mindig (plussz egy pár napig) 

Szeretni foglak.