Hiányzol

Újra szemben állunk,

Csak Te és én, mi ketten.

Kezemet nem fogod,

De a szívem nem engedted.

Én nem leszek boldog

És Te nem vagy bánatos,

Csak sírva nézhetem,

Ahogyan Te mosolyogsz.

Mondanom kellene

Neked rengeteg dolgot,

Amikkel elkéstem.

S egyszer Te is el fogsz. 

De csak sírva nézlek

S ha tudnád, hogy szeretlek

Sírnál Te is velem

Amíg el nem vérzek.

Csak egy voltál - hiszed.

Csak egy beteg lázálmom.

Talán igazad van,
De oly sokáig tartott 

Tovább kéne mennem,
Vagy végre elfogadnom; 
Nem lehetek a hősöd,
És Te sem az asszonyom 

Éltem legszebb perceit

Te adtad meg nekem.

Azért a kevésért

 Elvetted mindenem. 

Úgy hiszem, megérte;

Akkor oly boldog voltam

Vágynék én még többre,
De a képem elrohadt. 

Egyedül vagyok, mert

Kezemet már nem fogod.

Sírva nézhetem csak,

Ahogyan Te mosolyogsz.

Hiányzol